Andamáni kígyászsas

Andamáni kígyászsas
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Kígyászölyvformák (Circaetinae)
Nem: Spilornis
Faj: S. elgini
Tudományos név
Spilornis elgini
(Blyth, 1863)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú kategóriát.

Az andamáni kígyászsas (Spilornis elgini) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a kígyászölyvformák (Circaetinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1863-ban, a Haematornis nembe Haematornis elgini néven.[3]

Előfordulása

Az Indiához tartozó Andamán-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők, valamint szántóföldek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 115-123 centiméter, testtömege 790-1000 gramm.[5]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 1000-4000 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 17.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  • Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - elterjedése és hangja
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap