Bartha Albert

Bartha Albert
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1918. november 9. – december 12.
ElődLinder Béla
UtódFestetics Sándor
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1946. augusztus 21. – 1947. március 14.
ElődNagy Ferenc
UtódDinnyés Lajos
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1877. augusztus 12.
Kolozsvár
Elhunyt1960. december 2. (83 évesen)
New York
SírhelyFarkasréti temető
PártFüggetlen Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • katonatiszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Albert témájú médiaállományokat.

Nagyborosnyói Bartha Albert (Kolozsvár, 1877. augusztus 12.New York, 1960. december 2.) magyar katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (előbb a Bánságé, majd Magyarországé).

Életpályája

A kolozsvári Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet elvégzése után Budapesten a Honvéd Ludovika Akadémiát is elvégezte. Ezután Bécsben elvégezte a hadiiskolát is. A Bécsi Hadi Iskolában tanított 1906–1910 között.

Katonai pályafutása

1901-ben részt vett a dél-afrikai angol-búr háborúban. Az első világháború alatt 1917-től a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnöke, majd az erdélyi 2. hadsereg vezérkari főnöke volt. 1918-ban Temesváron teljesített szolgálatot, s neki kellett a Bánság ellen várhatóan bekövetkező szerb-francia támadást meggátolni, ami Szerbiának a térségre vonatkozó igényeit elégítette volna ki. Rövidesen a szerb egyesülést ellenző vezetők kikiáltották a Bánáti Köztársaságot, amelynek fegyveres erejét továbbra is Bartha irányította, és a honvédelmi ügyek intézésével Róth Ottó, a köztársaság elnöke őt bízta meg. A rövidesen bekövetkező szerb-francia együttes támadást Bartha kis létszámú és gyengén felszerelt csapatai nem tudták feltartóztatni, így az állam megsemmisült. A trianoni békekötés után Bartha az új Nemzeti Hadseregben tevékenykedett tovább.

1944-ben, a szovjet Vörös Hadsereg megérkeztekor már legyengült, beteg volt, az ostrom során egy bombarepesz megsértette bal szemét. 1945. október 1-jén vezérezredesi rangot kapott. Tombor Jenő halála után, 1946. augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. 1949-ben Farkas Mihály minisztersége alatt elvették rendfokozatát.

2005-ben a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottsága a több évtizede Bécsben élő Haas György író és újságíró 2003-as kezdeményezésének eleget téve posztumusz visszaadta Bartha Albert vezérezredesi rendfokozatát.

Politikai pályafutása

Az őszirózsás forradalom után előbb a Bánát kormánybiztosa volt, majd 1918. november 9. és december 12. között a Károlyi Mihály-kormány hadügyminisztere.

Gyökeresen szakított elődje pacifista politikájával, kiáltványt adott ki a adott ki a magyar határok védelméről, megkezdte az ország számára akkor engedélyezett létszámú hadsereg szervezését (november végére mintegy 30 ezer főt sikerült besoroznia), s megpróbálta fenntartani a bomlófélben lévő egységek fegyelmét. Szakály Sándor hadtörténész szerint „Legfőbb érdeme, hogy felismerte a katonai kiszolgáltatottságot, és kijelentette, hogy az országot minden támadás ellen meg kell védeni”. A Katonatanáccsal azonban szembekerült, és lemondani kényszerült. A Tanácsköztársaság alatt bebörtönözték, majd ennek bukása után kizárták a hadseregből. A Horthy-korszak idején „minden vád alól” felmentették, és 1930-tól kezdve miniszteri nyugdíjat is kapott.

1922-ben alapító tagja volt a Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártnak, melynek 1925–1944 között vezetői közé tartozott. 1922–1925 között Törökországban teljesített katonai diplomáciai megbízatást. Fontosabb szerepet csak akkor játszott ismét, amikor a második világháború alatt bekapcsolódott a polgári ellenállási mozgalomba. 1943 nyarán a széthulló Országos Kossuth Párt folytatásaként megalapította a Független Magyar Polgári Pártot, melynek elnöke is lett, s 1943. augusztus 5-én csatlakozott a kisgazda-szociáldemokrata koalícióhoz. 1945. február elején pedig pártját beolvasztotta a Független Kisgazdapártba, melynek színeiben 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt.

Egy ideig ő látta el a hadsereg igazoló eljárásaiban részt vevő, illetve a Kisgazdapárt katonapolitikáját koordináló Véderő Bizottság elnöki tisztét. Tombor Jenő halála után, 1946. augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezték ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. Szakály Sándor hadtörténész szerint akkoriban „jóformán még egy főhadnagyot sem nevezhetett ki a honvédelmi miniszter a szovjetek vagy a Katonapolitikai Osztályt vezető Pálffy György beleegyezése nélkül”.

1947 márciusában a kommunisták egyre erősödő nyomására mondott le hivataláról, de csak a „fordulat éve”, 1948 végén emigrált. A Mindszenty József hercegprímás letartóztatását követő napon – emlékiratai szerint úgy tudta, a főpappal közös perben szándékoznak vele is leszámolni – feleségével Sopron közelében átszökött a vasfüggöny egy (erdőirtás miatt) szabadon hagyott résén.

1949–1956 között a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. Mivel kommunista szimpátiával vádolták, nem kapott azonnal menedékjogot az USA-ban, ezért először Belgiumban élt és utána Venezuelában, de később megadták neki a bevándorlási engedélyt, és haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott. Családja és leszármazottai a dél-amerikai országban élnek mai napig.

Fontosabb művei

  • Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története (1930)
  • A lég- és gázvédelem kézikönyve; Budai Bernwaller Ny., Bp., 1938 (Közérdekű könyvek)
  • Kétszer szemben a kommunizmussal

Irodalom

  • Haas György: A szabadság tábornoka. Bartha Albert élete; Kairosz, Bp., 2002
  • Bartha Albert az országgyűlési almanachban


Elődje:
Linder Béla
Honvédelmi miniszter
1918. november 9.december 12.
Utódja:
Festetics Sándor
Elődje:
Nagy Ferenc
Honvédelmi miniszter
1946. augusztus 21.1947. március 14.
Utódja:
Dinnyés Lajos
Sablon:Magyarország honvédelmi miniszterei
  • m
  • v
  • sz
Az 1848–49-es forradalom és
szabadságharc alatt
Az Osztrák–Magyar Monarchia alatt
Az I. Magyar Köztársaság alatt
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt
Ellenforradalmi kormányok alatt
A Horthy-korszakban
A nyilas uralom alatt
Az ideiglenes nemzeti kormányban
illetve a II. Magyar Köztársaság idején
  • 1944–1945: Vörös János
  • 1945–1946: Tombor Jenő
  • 1946: Nagy Ferenc
  • 1946–1947: Bartha Albert
  • 1947: Dinnyés Lajos
  • 1947–1948: Veres Péter
A Rákosi-korszakban
Az 1956-os forradalom alatt
A Kádár-korszakban
A rendszerváltás után
Sablon:A trianoni békeszerződéshez kötődő személyek
  • m
  • v
  • sz
A trianoni békeszerződéshez, az előzményeihez és a revízióhoz kötődő jelentősebb személyiségek
Franciák
P. Berthelot · H.M. Berthelot · Briand · Cambon · Clemenceau · Deschanel · Denis · Foch · Fouchet · Franchet d’Espèrey · Haumant · Laroche · André Lebey · Léger · Le Rond · Martonne · Millerand · Paléologue · Pellé · Pichon · Tardieu · Vix
Britek
Amery · Balfour · Bryce · Clerk · Crowe · Curzon · Hardinge · Leeper · Lloyd George · Lord Rothermere · Macartney · Nicolson · Seton-Watson · Smuts (búr) · Steed
Amerikaiak
Bandholtz · Bliss · Lansing · Polk · Roosevelt · Seymour · Woodrow Wilson
Olaszok
de Martino · Nitti · Orlando · Scialoja · Sonnino · Vanutelli-Rey
Csehek és szlovákok
Beneš · Dula · Dvortsák · Hodža · Juriga · Kramář · Klofáč · Masaryk · Šrobár · Štefánik
Románok
Délszlávok
Klekl · Korošec · Pašić · Slavič · Supilo · Tkálecz · Trumbić · Vesnić
Osztrákok
Magyarok
Apponyi · Bartha · Bánffy · Bátky · Benárd · Bethlen · Böhm · Burián · Csáky Imre · Csáky István · Drasche-Lázár · Fodor · Francia Kiss · Friedrich · Habsburg József · Héjjas · Horthy · Huszár · Jancsó · Jászi · Kaszala · Károly magyar király · Károlyi · Kogutowicz · Kovács · Kratochwil · Kun · Kunfi · Linder · Littke · Lovászy · Maderspach · Perényi · Pogány · Popovics · Práznovszky · Prónay · Simonyi-Semadam · Somssich · Stromfeld · Teleki · Tolnay
Nemzetközi katalógusok
  • Kolozsvár Kolozsvár-portál
  • Erdély Erdély-portál