Bougainville (Pápua Új-Guinea)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Bougainville (egyértelműsítő lap).

Bougainville
Bougainville zászlaja Bougainville címere
Fővárosa	Buka
d. sz. 6°, k. h. 155°-6, 1556.000000°S 155.000000°EKoordináták: d. sz. 6°, k. h. 155°-6, 1556.000000°S 155.000000°E
Népesség
Népszámlálás szerint	349 358 fő (2011)[1][2][3]
Terület	9357 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Bougainville témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeni eseménnyel kapcsolatos információkat tartalmaz. Az adatok lehetnek spekulatív természetűek, a tartalom pedig – az esemény közeledtével, illetve további információk beérkeztével – jelentősen változhat. Legutóbbi módosítás: 2022. augusztus 11.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Bougainville autonóm terület Pápua Új-Guinea önálló tartománya. Földrajzilag a Salamon-szigetek legészakibb része, melynek legnagyobb tagja Bougainville. Két nagyobb (Bougainville, Buka) és számos kisebb, jórészt lakatlan szigetből, atollból áll. Területe 9384 km² (ebből Buka szigete kb. 500 km²). Fővárosa a Buka szigeten fekvő Buka város. A 2000-es népszámlálás 175 160 lakost jegyzett fel a tartományban.

A sziget 2019-ben függetlenségi referendumot tartott, amelyen a függetlenségpárti álláspont győzedelmeskedett. A tervek szerint Bougainville független ország lesz 2027-ben, mivel sikerült egyezségre jutni a kérdést illetően Pápua Új-Guineával.

Története

Nevét Louis Antoine de Bougainville francia felfedezőről kapta.

1886-ban német fennhatóság alá került. 1914-ben Ausztrália a pápua új-guineai német területekkel együtt elfoglalta, majd 1918-tól ausztrál közigazgatás alatt a Népszövetséghez tartozott.

Bővebben: Bougainville-i csata

A második világháborúban a japánok elfoglalták, többször gazdát cserélt. A Buka szigetén vívott csata a japánok visszavonulásával végződött. Az amerikai légierő egy vakmerő akcióban 1943. április 18-án a sziget fölött lőtte le a japán haditengerészet parancsnokát, Jamamoto Iszoroku tengernagyot szállító gépet.^[4]

A sziget 1946-ban ismét Ausztrália fennhatósága alá került, majd 1975-ben a függetlenedő Pápua Új-Guinea része lett.^[5]

A gazdag rézkincs és a járulékos arany kitermelésére az 1980-as években nagymérvű külszíni bányászatba fogtak. A természet pusztítása miatt az őslakók szabotázsakciókba kezdtek, ami 1989-ben fegyveres felkelésbe torkollott. A Panguna bányát 1989. május 15-én bezárták, és a Rio Tinto bányavállalat érdekeltségébe tartozó Bougainville Copper Ltd. 1990-ben felszámolta telephelyét.^[6] A szigetet Pápua Új-Guinea évekre blokád alá vonta, ezalatt a felkelőket kormánykatonák mellett a bányavállalat dél-afrikai és Fidzsi-szigeteki zsoldosai is támadták. A háború és a nélkülözés mintegy 15-20 000 emberéletet követelt, 60 ezren hagyták el lakóhelyüket, közülük több ezren a Salamon-szigetekre menekültek, amelynek kormánya támogatta a bougainville-i felkelőket. Legnagyobb települése 36 443 lakossal (2000) Arawa, a háború előtt a tartomány fővárosa, szintén jelentős részben elpusztult. A bennszülöttek helyismeretüket, a szigeten maradt második világháborús technikai eszközöket és a sziget természeti erőforrásait felhasználva kitartottak, és a blokádot kijátszva fegyvereket és eszközöket csempésztek a szigetre.

1997-ben Pápua Új-Guinea feladta a gerillák elleni küzdelmet és a bennszülöttek 1998-ban autonóm kormányt alakítottak. Elnökük Joseph Kabui lett. Bougainville zászlaja változatlan maradt. 2019-ben a sziget elnöke John Momis volt.

2019. november 23-án — mintegy 22 évvel a pápua új-guineai kormánnyal kötött előzetes megállapodás után — a szigeten kéthetes népszavazás kezdődött a teljes függetlenségről.^[7] A szavazáson a 206 731 regisztrált választó 87,6%-a vett részt, és 98,3%-uk a függetlenségre szavazott.

Az előzetesen elfogadott egyezmény értelmében Pápua Új-Guinea kormánya nem volt köteles elfogadni a referendum eredményét, ezért eleinte nem volt valószínű, hogy beleegyezik Bougainville függetlenségébe. A központi kormány ráadásul tart attól, hogy Bougainville elszakadása precedensként szolgálna, mivel Pápua Új-Guineának vannak más szigetei, ahol működnek elszakadási mozgalmak. A másik sérülékeny terület pedig az Indonéziához tartozó Nyugat-Új-Guinea, ahol nem ritkák az összecsapások, mivel az a terület is függetlenségre törekszik.

2021 júliusában a pápua új-guineai kormány megállapodást kötött Bougainville vezetőivel, melynek értelmében 2027-ig megadja a szigetnek a függetlenséget.^[8]

Lakossága

A tartomány népessége nagyobbrészt pápua, kisebbrészt ausztronéz népcsoportokhoz tartozik. 11 nagyobb nyelvet használnak, az általános közvetítőnyelv a tok piszin.

A bányák elindításakor rengeteg munkás érkezett Pápua Új-Guineáról a szigetre, akik bőrszínben, nyelvben és kultúrában is eltértek a bougainville-i lakosoktól. A bougainville-iek általában sötét, fekete bőrűek, míg az új-guineaiak vörösek. A bougainville-iek attól tartottak, hogy az Új-Guineából jött telepesek átveszik a domináns szerepet a szigeten, s féltették tőlük földjeiket. Ez is az egyik alapja lett aztán a bougainville-i háborúnak. A konfliktus kirobbanását követően az új-guineai eredetű emberek elhagyták a szigetet.^[9]

2005-ben a tartományhoz tartozó, de attól távolabb fekvő Carteret-szigetek lakóit a tengerszint emelkedése miatt elkezdték átköltöztetni Bougainville-re.

A tartomány népessége közelít a 300 000 főhöz (2019).

Az emberi jogok helyzete a szigeten

A szigeten gyakori a nők ellen elkövetett erőszak. Nem ritkák a csoportos nemi erőszakok sem. 2013-ban egy ENSZ felmérés során 843 férfit kérdeztek meg, akiknek 62%-a (530 személy) azt nyilatkozta, hogy követett el nők vagy lányok sérelmére erőszakot. 41%-uk olyan nővel szemben tette ezt, aki nem a partnerük volt. 14%-uk vett részt csoportosan elkövetett nemi erőszakban és 8%-uk mondta, hogy megerőszakolt férfit vagy fiút.^[10]

A bougainville-i háború éveiben rengeteg különböző fegyveres csoport jött létre, amelyek különböző törzsekhez és klánokhoz kötődtek, s ezek sokszor a bougainville-i ellenállási mozgalommal, vagy egymással álltak harcban. Létrejöttek még fegyveres bűnbandák, akik még a második világháborúból itt maradt fegyverekkel voltak felszerelve. A bandák rajtaütéseket hajtottak végre a vidéki települések ellen, öltek, raboltak és erőszakot követtek el az embereken.^[11]

Élővilága

A Bougainville-mézevő (Stresemannia bougainvillei) csak ezen a szigeten honos.^[12]

Források

• A kókusz forradalom címmel többszörös díjnyertes 50 perces dokumentumfilm készült a blokád alatt lévő szigetről (rendezte Dom Rotheroe). The Coconut Revolution (2000, 50 min). YouTube, http://www.imdb.com/title/tt0479000/ IMDb^{[halott link]}

Jegyzetek

További információk

• Bougainville és a környező szigetek térképe