Charles Dupin

Charles Dupin
Született	Pierre Charles François Dupin 1784. október 6.[1][2][3][4][5] Varzy[6]
Elhunyt	1873. január 18. (88 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs[7][6]
Állampolgársága	francia
Szülei	Charles-André Dupin
Foglalkozása	matematikus politikus közgazdász mérnök statisztikus
Tisztsége	államtanácsos Member of the Chambre des députés des départements (1827. november 17. – 1830. május 16.) Member of the Chamber of Deputies (1830. július 12. – 1831. május 31.) Member of the Chamber of Deputies (1831. szeptember 1. – 1834. május 25.) Member of the Chamber of Deputies (1834. június 21. – 1837. október 3.) Ministre de la Marine et des Colonies (1834. november 10. – 1834. november 18.) elnök (1836. január 1. – 1836. december 31., Francia Természettudományi Akadémia) member of the Chamber of Peers (1837. október 3. – 1848. február) elnök (1844. január 1. – 1844. december 31., Francia Természettudományi Akadémia) Member of the 1848 Constituent Assembly (1848. június 4. – 1849. május 26.) Deputy of the French Second Republic (1849. május 13. – 1851. december 2.) a Második Francia Császárság szenátusának tagja (1852. január 26. – 1870. szeptember 4.)
Iskolái	École polytechnique
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Dupin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pierre Charles François Dupin (Varzy, 1784. október 6. – Párizs, 1873. január 18.) báró, francia államférfi, matematikus és nemzetgazdasági író, André Dupin öccse és Philippe Dupin bátyja.

Életútja

A párizsi műegyetemen tanult és 1803-tól 1807-ig mint tengerészeti mérnök szolgált Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban és Provence-ban. 1808-ban mint önkéntes kísérte Ganteaume altengernagyot a Jón-szigetekre és Korfuban az éppen akkor felállított felső tanintézetnek lett titkára és egyúttal tanára. Hazájába 1811-ben tért vissza, majd 1819-ben a Conservatoire national des arts et métiers tanárának nevezték ki. 1824-ben bárói cimet kapott, 1827-ben képviselő, 1837-ben pair, 1848-ban az alkotmányozó, 1849-ben pedig a törvényhozó gyűlés tagja lett és mint ilyen a királypárti többséggel szavazott. Az 1851-es londoni világkiállításon mint francia meghatalmazott működött, 1852-ben III. Napóleon francia császár elnökszenátorrá tette. Az államcsíny és az orléansi család birtokainak lefoglalása után szakított a politikával és a tengerészeti főfelügyelőségről is leköszönt.

Művei

• Voyages dans la Grande-Bretagne (Páris, 1820-24, 6 kötet)
• Développements de géométrie (1813)
• Discours et leçons sur l'industrie, le commerce, etc. (1825, 2 kötet)
• Géométrie et mécanique des arts et métiers (1825-27, 3 kötet)
• Le petit producteur français (1827, 7 kötet)
• Forces commerciales et productives de la France (1827, 2 kötet)
• Force productive des nations depuis 1800 jusqu'á 1851 (1851, 4 kötet)

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X