Csont

Ez a szócikk a csontról szól. Hasonló címmel lásd még: Os (egyértelműsítő lap).

Nem tévesztendő össze a következővel: Csontok (film) (2001-es amerikai horrorfilmmel).

A csont (latinul os, többes számban ossa) a gerincesekben megtalálható kemény szerv. A csontokat magasan mineralizált csontszövet alkotja. A csontváz a test alakját adja meg és védi azt a külső behatásokkal szemben. A csontrendszer (systema skeletale) az élő emberi test súlyának hozzávetőlegesen 10%-át kitevő része.

A csontváz

Az emberi csontváz felépítésében a járulékos csontokat leszámítva mintegy 206 csont vesz részt. A csontokat a szervezetben az ízületeken keresztül szalagok és egyéb járulékos elemek egyesítik csontvázzá. A csontok kemény, szilárd és egyúttal rugalmas képletek. A csontok külső felszínét csonthártya (periosteum) borítja, a csontok belső üregét csontbelhártya (endosteum) béleli.

Alapvető funkciói

meghatározza a test alakját és méreteit, annak belső szilárd vázát, az endoskeletont alkotja
védelem – elhatárolja a különböző testüregeket (koponyaüreg, orrüreg, szájüreg, szemüreg, mellüreg, gerinccsatorna, kismedence), és a bennük lévő szerveket védi a külső hatásokkal szemben. Például a koponya csontjai védik az agyat
vérképzés – a szivacsos csontvelőüregben található a vörös csontvelő, amely a vér sejtes elemeit képezi (a sárga csontvelő energiatároló zsírszövet)
az emberi test mozgásának passzív szerve
ásványi anyagok raktára – a csontban raktározódik a kalcium és a foszfor, ahonnan szükség esetén mobilizálódnak
sav-bázis egyensúly – a csont képes különböző bázisok megkötésére vagy felszabadítására
méregtelenítés – a nehézfémek gyors megkötésére képes, kivédve ezáltal káros hatásukat. Később kis, ártalmatlan mennyiségekben adja le.

A csontszövet összetétele

A gerincesek csontjait a támasztószövetek csoportjába tartozó csontszövet építi fel. A csontok, illetve a csontszövet 40%-a víz, a száraz anyagban szervetlen (anorganikus) és a szerves (organikus) alkotórészek egyaránt szerepelnek:

35% a szerves rész:
- osteokollagén rostok (I-es típusú kollagén),
- osteocalcin (glikoprotein) és
- sialoprotein.
65% a szervetlen rész:
- ennek mintegy 85%-a hidroxilapatit (Ca₁₀(PO₄)₆(OH)₂)
- kalcium-karbonát,
- magnézium-karbonát,
- kova (szilícium-dioxid),
- alkáli sók stb.

A csont sejtes alkotórészei

Csontképző sejtek (osteoblastok), a csont növekedésének és átépülésének a helyén fordulnak elő. Megfelelően szétágazó nyúlványrendszerük van, nagy mennyiségben állítják elő az ún. I-es típusú kollagént.
Csontsejtek (osteocyták), tulajdonképpen a csontszövet belsejében rekedt osteoblastok. Tápanyagforgalmukat minden irányba kinyúló nyúlványrendszerük biztosítja, ezek biztosítják a csontok ásványi anyagforgalmát is.
Csontfaló sejtek (osteoclastok), a csontfelszívódás helyén fordulnak elő. Működésük következtében a csont felszínén (kimaródás) bemélyedés (Howship-féle lacuna) jön létre.

Tömött csontszövet keresztmetszete (Havers-rendszer). A lemezek között szilvamag alakú csontsejtek
Tömött csontállományt képző csontépítő sejtek
Csontfaló sejt (osteoclast): többmagvú óriássejt

A csontok típusai

Hosszú csöves csontok
Lapos csontok
Légtartalmú (pneumatikus) csontok
Köbös vagy szabálytalan csontok

Emberi falcsont belső felszíne (lapos csont)
Emberi felső állcsont (légtartalmú; pneumatikus csont) légtartalmú ürege, az arcüreg (sinus maxillaris) feltárva
Emberi köbcsont (szabálytalan vagy köbös csont)

A csont alkalmazása

Ősidőktől fogva használ az ember csonteszközöket. Viszonylag könnyű megmunkálhatóságának köszönhetően gyakran díszíti is. Mára a műanyagnak köszönhetően sokat vesztett funkcionális jelentőségéből, de dísztárgyként napjainkban is kedvelik. Legértékesebbek az elefántcsontból készült tárgyak. Csontból készítenek enyvet is, ezt csontenyvnek nevezik.

Galéria

Emberi csontváz áttekintő ábrája a fő részek nevének feltüntetésével
Emberi állkapocscsont
Vörös csontvelő metszete

Kapcsolódó szócikkek

Források

Tóth Mária, Dobosi Gábor, Bajnóczi Bernadett: Vértesszőlősi égett csontok analitikai vizsgálata
Donáth Tibor: Anatómiai nevek: anatómiai, szövet- és fejlődéstani terminológia (Medicina Kiadó 2005) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-243-178-7
Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)

Kiegészítő irodalom

Mende Balázs: Általános csonttan, Részletes csonttan, Paleoantropológiai metodikák, Történeti járványtani ismeretek, Paleopatológia. Régészeti csonttan. [2010. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
Pásztor Emil. „A koponya”, Magyar Tudomány. [2010. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. március 11.)

Csont, A Pallas nagy lexikona. Arcanum (1998). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. március 11.

Külső hivatkozások

Embertan: Az ember mozgása: A csontok felépítése és betegségei. termtud.akg.hu. [2010. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
Egészség - Ismerettár: A mozgásszervekről I. rész: 3. A mozgásrendszer anatómiai felépítése és működése: A csontrendszer. Vitalitas.hu. [2010. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)

A csontrendszer. Testmester.net. [2010. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)

Tóth Gábor: A csontrendszer. Tóth Gábor egészség és életmód. [2010. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 11.)