Forgómozgás

A szimmetriatengelye körül forgó gömb

A forgás olyan mozgás, amikor a test minden pontja egy körpályán mozog a testhez rögzített egyenes körül, amelyet a test forgástengelyének nevezünk. Ha tér helyett csak síkban vagyunk, akkor egy pont körül történik a forgás, ezt hívjuk a forgás középpontjának.

Leírása

Bővebben: Perdület

A forgás sebességét a szögsebesség (mértékegysége: rad/s) segítségével adhatjuk meg. Az egységnyi ismétlődést a frekvencia (mértékegysége: 1 (ismétlődés)/s, 1 (ismétlődés)/min) vagy a periódusidő (mértékegysége: másodperc, nap…) jellemzi. A periódusidő megmutatja, hogy mennyi idő alatt játszódik le egy mozgásszakasz ismétlődése. Nemzetközileg a nagy T a jele. A frekvencia a periódusidő reciproka: azt a mennyiséget, amely megmutatja az egységnyi idő alatt bekövetkező ismétlődő mozgásszakaszok számát, frekvenciának nevezzük. Jele a kis f.

A szögsebesség vektor magába foglalja a forgástengely és a forgás irányát is a forgás nagysága mellett. A jobbkéz-szabály szerint az óramutató járásával ellenkező forgáshoz a megfigyelő felé mutató vektort rendelünk, az ellentétes forgáshoz pedig ellentéteset.

A szögsebesség változási gyorsasága a szöggyorsulás (2π/s²), amely forgatónyomaték hatására jön létre. A kettő hányadosát – azt, hogy milyen nehéz elindítani, megállítani vagy másképpen megváltoztatni a forgást – a tehetetlenségi nyomaték jellemzi (mértékegysége: m²kg). Jele a θ.

Merev test forgásegyenlete[1]

Merev test rögzített tengely körüli forgásánál az impulzusnyomaték a tehetetlenségi nyomaték és a szöggyorsulás szorzata (perdülettétel), ezért a perdület időbeli deriváltja a következő alakban is felírható:

M = d N d t = d ( θ ω ) d t = θ d ω d t = θ β {\displaystyle M={\frac {dN}{dt}}={\frac {d(\theta \cdot \omega )}{dt}}=\theta {\frac {d\omega }{dt}}=\theta \cdot \beta }

ahol β {\displaystyle \beta }  a test forgásához tartozó szöggyorsulás. Ezt forgásegyenletnek is szokás nevezni.

Ha a forgatónyomaték állandó, akkor a szöggyorsulás is állandó:

d 2 φ d t 2 = M θ β = c o n s t . {\displaystyle {d^{2}\varphi \over dt^{2}}={\frac {M}{\theta }}\equiv \beta =const.}

Az ilyen mozgást gyorsuló forgásnak nevezzük. Ha t=0 időpillanatban a szögsebesség is és a szög is zérus, akkor a szögelfordulás függvénye:

φ = 1 2 β t 2 = 1 2 M θ t 2 {\displaystyle \varphi ={\frac {1}{2}}\beta t^{2}={\frac {1}{2}}{\frac {M}{\theta }}t^{2}}

Ha a forgatónyomatékok eredője zérus, akkor a szöggyorsulás is zérus, azaz a merev test állandó szögsebességgel forog: M = 0 β = d ω d t = 0 ω = c o n s t . {\displaystyle M=0\rightarrow \beta ={\frac {d\omega }{dt}}=0\rightarrow \omega =\mathrm {const.} } φ = ω t {\displaystyle \varphi =\omega t}

Forgó merev test kinetikai energiája

E k i n = 1 2 θ ω 2 {\displaystyle E_{kin}={\frac {1}{2}}\theta \omega ^{2}}

Ezt a mennyiséget forgási energiának nevezzük.

A tehetetlenségi nyomaték[1]

A rögzített tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték:

θ = V ρ l 2 d V = i m i l i 2 {\displaystyle \theta =\int \limits _{V}\rho l^{2}dV=\sum _{i}m_{i}l_{i}^{2}}

Néhány jellegzetesebb alakú homogén test tehetetlenségi nyomatéka:

Test Tengely θ {\displaystyle \theta }
Körhenger szimmetriatengely 1 2 m R 2 {\displaystyle {\frac {1}{2}}mR^{2}}
erre merőleges tengely 1 4 m R 2 + 1 12 m h 2 {\displaystyle {\frac {1}{4}}mR^{2}+{\frac {1}{12}}mh^{2}}
Üres körhenger szimmetriatengely 1 2 m ( R 1 2 + R 2 2 ) {\displaystyle {\frac {1}{2}}m(R_{1}^{2}+R_{2}^{2})}
Derékszögű egyenes hasáb éllel párhuzamos tengely 1 12 m ( a 2 + b 2 ) {\displaystyle {\frac {1}{12}}m(a^{2}+b^{2})}
Kocka súlyponttengely 1 6 m a 2 {\displaystyle {\frac {1}{6}}ma^{2}}
Gömb súlyponttengely 2 5 m R 2 {\displaystyle {\frac {2}{5}}mR^{2}}
Gömbhéj súlyponttengely 2 3 m R 2 {\displaystyle {\frac {2}{3}}mR^{2}}
Ellipszoid c tengely 1 5 m ( a 2 + b 2 ) {\displaystyle {\frac {1}{5}}m(a^{2}+b^{2})}
Egyenes körkúp szimmetriatengely 3 10 m R 2 {\displaystyle {\frac {3}{10}}mR^{2}}

Megfeleltetés a haladó és forgó mozgások között[1]

haladó forgó
út x {\displaystyle x} koordináta φ {\displaystyle \varphi } szögelfordulás
sebesség v = d x d t {\displaystyle v={dx \over dt}} ω = d φ d t {\displaystyle \omega ={d\varphi \over dt}} szögsebesség
gyorsulás a = d v d t = d 2 x d t 2 {\displaystyle a={dv \over dt}={d^{2}x \over dt^{2}}} β = d ω d t = d 2 φ d t 2 {\displaystyle \beta ={d\omega \over dt}={d^{2}\varphi \over dt^{2}}} szöggyorsulás
tömeg m {\displaystyle m} θ = i m i l i 2 {\displaystyle \theta =\sum _{i}m_{i}l_{i}^{2}} tehetetlenségi nyomaték
erő F {\displaystyle F} M {\displaystyle M} forgatónyomaték
m d 2 x d t 2 = F {\displaystyle m{d^{2}x \over dt^{2}}=F} mozgásegyenlet θ d 2 φ d t 2 = M {\displaystyle \theta {d^{2}\varphi \over dt^{2}}=M}
impulzus p = m v {\displaystyle p=mv} N = θ ω {\displaystyle N=\theta \omega } impulzusnyomaték
impulzustétel d p d t = F {\displaystyle {dp \over dt}=F} d N d t = M {\displaystyle {dN \over dt}=M} impulzusmomentum-tétel
erőlökés 0 τ F d t {\displaystyle \int \limits _{0}^{\tau }Fdt} 0 τ M d t {\displaystyle \int \limits _{0}^{\tau }Mdt} forgólökés
Δ W = F Δ x {\displaystyle \Delta W=F\Delta x} elemi munka Δ W = M Δ φ {\displaystyle \Delta W=M\Delta \varphi }
P = F v {\displaystyle P=Fv} teljesítmény P = M ω {\displaystyle P=M\omega }
E k i n = 1 2 m v 2 {\displaystyle E_{kin}={\frac {1}{2}}mv^{2}} kinetikai energia E k i n = 1 2 θ ω 2 {\displaystyle E_{kin}={\frac {1}{2}}\theta \omega ^{2}}
lineáris erőtörvény F = D x {\displaystyle F=-Dx} M = D φ {\displaystyle M=-D^{*}\varphi } lineáris forgatónyomaték-törvény
T = 2 π m D {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {\frac {m}{D}}}} lengésidő T = 2 π θ D {\displaystyle T=2\pi {\sqrt {{\frac {\theta }{D}}*}}}

Csillagászat

A csillagászat területén a forgás gyakori mozgásforma. A csillagok, a bolygók és hasonló égitestek forognak a saját tengelyük körül. A forgó rendszerből nézve ez centrifugális gyorsulást okoz, amely némileg módosítja a gravitáció hatását; mennél közelebb vagyunk az egyenlítőhöz és mennél gyorsabb a forgás, annál jobban. Ennek egyik következménye, hogy az egyenlítőn lévő testek súlya kisebb (kevésbé nyomják az alátámasztást), mintha nem forogna az égitest, a másik, hogy a nagyobb forgó égitestek nem szabályos gömb alakot vesznek fel, hanem lapultat.

Egy másik következménye a forgásnak a precesszió. Ahogy a pörgettyű esetén is, ha rá külső erőhatás (pontosabban forgatónyomaték) hat, akkor a pörgettyű tengelye egy kúpfelületet ír le. Ilyen hatással a Földre elsősorban a Nap és a Hold van.

Források

  1. a b c Budó Ágoston: Kísérleti fizika I., Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.,1997 , ISBN 963 19 5313 0 

További információk

Ez a fizikai témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!