Határbevétel

Határbevétel (MR, tökéletes versenyben) és határköltség (MC) függvények. Az abszcissza az értékesített mennyiség ( q {\displaystyle q} ).

A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből).

A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis diszkrét jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás.

Az i {\displaystyle i} -edik vállalat határbevétele ( M R i {\displaystyle MR_{i}} ) matematikailag a következőképpen formalizálható:

M R i d T R i d q i {\displaystyle MR_{i}\equiv {dTR_{i} \over dq_{i}}} , vagy másként M R i Δ T R i Δ q i {\displaystyle MR_{i}\equiv {\Delta TR_{i} \over \Delta q_{i}}} , ahol Δ q i 0 {\displaystyle \Delta q_{i}\rightarrow 0\,} .

A fenti kifejezésben T R i {\displaystyle TR_{i}} az i {\displaystyle i} -edik vállalat teljes bevétele és q i {\displaystyle q_{i}} az általa értékesített mennyiség

A teljes bevétel általánosabb formája: T R i p ( Q ) q i {\displaystyle TR_{i}\equiv p(Q)\cdot q_{i}} , ahol p ( Q ) {\displaystyle p(Q)} a piaci kereslet inverz függvénye, és Q i = 1 n q i {\displaystyle Q\equiv \sum _{i=1}^{n}q_{i}} , vagyis az összes ( n {\displaystyle n} ) vállalat által értékesített mennyiség.

Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően M R i d T R i d q i = d p ( Q ) d q i q i + d q i d q i p ( Q ) = p ( Q ) + q i d p ( Q ) d q i {\displaystyle MR_{i}\equiv {dTR_{i} \over dq_{i}}={dp(Q) \over dq_{i}}\cdot q_{i}+{dq_{i} \over dq_{i}}\cdot p(Q)=p(Q)+q_{i}\cdot {dp(Q) \over dq_{i}}}

A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is: M R i = p ( Q ) ( 1 + 1 | ε | ) {\displaystyle MR_{i}=p(Q)\cdot \left(1+{1 \over |\varepsilon |}\right)} , ahol ε {\displaystyle \varepsilon } a vállalat reziduális keresletének rugalmassága.

Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye.

A profitmaximalizálás első rendű feltétele ( M R i = M C i {\displaystyle MR_{i}=MC_{i}} ) alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél.

Forrás, további irodalom

  • Varian, H.R.: Mikroökonómia középfokon, KJK Kerszöv, Budapest, 2001
  • Kertesi Gábor mikroökonómia jegyzetei