I. Dávid skót király

I. Dávid
Skócia királya
Uralkodási ideje
1124 – 1153. május 24.
Koronázása	Scone 1124. április/május
Elődje	I. Sándor
Utódja	IV. Malcolm
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Dunkeld-ház
Született	1084 ?
Elhunyt	1153. május 24. (69 évesen) Carlisle
Nyughelye	Dunfermline Apátság
Édesapja	III. Malcolm skót király
Édesanyja	Skóciai Szent Margit
Testvére(i)	Skóciai Matild angol királyné Mary of Scotland, Countess of Boulogne Edgár skót király II. Duncan skót király Ethelred of Scotland I. Sándor skót király Edmund of Scotland
Házastársa	Huntingdoni Matilda
Gyermekei	Henrik Hodierna Klaricia
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dávid témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szent I. Dávid vagy Dabíd mac Maíl Choluim (1082 vagy 1084 – Carlisle, 1153. május 24.) Skócia királya 1124 és 1153 között.

Élete

Dávid a leányágon feltételezhetően Árpád-házi leszármazott Skóciai Szent Margit és III. Malcolm skót király hatodik, és egyben utolsó gyermeke volt. 1093-ban, szülei halála után biztonsági okokból a testvéreivel együtt Angliába küldték, valószínűleg Ramsey-be. Hét évvel később, mikor egyik nővére, Skóciai Matild I. Henrik angol király felesége lett, Dávidot is magával vitte a tudós király udvarába, ahol nagyon jó képzést kapott. 1107-ben meghalt a bátyja, Edgar, aki Malcolmot követte a trónon, és végakarata szerint az országot megosztották Dávid és bátyja, Sándor között. Dávidnak Cumbria, Skócia délnyugati része jutott.

1113-ban feleségül vette Matildát, aki a szász northumbriai gróf, Waltheof leánya és örököse volt. Házassága révén az angol arisztokrácia tagja lett. 1124-ben meghalt a testvére, Sándor, s így ő lett egész Skócia királya. Egy barátja feljegyezte, hogy csak nagy vonakodással fogadta el a koronát. 1127-ben Dávid mint angol báró hűséget esküdött saját unokahúgának, Angliai Matildának (Maude-nak), aki az angol trón törvényes örököse lett. Felesége, Matilda halála után, 1130-ban lázadás tört ki unokaöccse, Malcolm (Máel Coluim mac Alaxandair) és Aengus, Moray királyának vezetésével, amit Dávid csak négy esztendőnyi küzdelem után tudott leverni.

1135-ben Blois-i István elűzte Matildát és Anglia királya lett, ezért Dávid harcba indult a védelmében, és bár ebbéli erőfeszítését nem koronázta siker, 1138-ban pedig vereséget szenvedett az István-hű angol erőktől a Lobogó Csatájában, uralmát mégis sikerült kiterjesztenie Northumbria jelentős részére. Szent Aelred szemére vetette Dávidnak, hogy nem tart elég fegyelmet a hadseregben, ezért a katonák gyakran fosztogatnak. Dávid híre ennek ellenére egyre nőtt, s országlását Skócia történelmének legjelentősebb szakaszai között tartják számon. Déli irányú expanziója mellett királyságát északi és nyugati irányba is kiterjesztette, a skót korona fennhatósága alá vonva többek közt Moray, Caithness és az Orkney-szigetek addig többé-kevésbé független uradalmait.

Egyházszervezései

Egyházszervezet terén először mint Cumbria hercege, majd mint egész Skócia királya, önálló hierarchiát alakított ki, melyre a skót egyház gyengesége, viszályai és Európától való elszigeteltsége indították. Helyreállította a glasgow-i püspökséget, s visszaadta összes javait, és mint skót király megalapította Brechin, Dunblane, Caithness Ross és Aberdeen püspökségét. Ugyanebben az időben számtalan kolostort is alapított Cluny bencéseknek, cisztercieknek és az ágostonos kanonokoknak, s ezáltal az egész ország mezőgazdasági és szellemi kultúráját felemelte, valamint ilyen módon lett hasonló a skót egyházszervezet a központosított rendszerű európai egyházakhoz. Szemére is vetették, hogy alapításaival elszegényítette a koronát.

Tisztelete

Szent Aelred, mikor Dávidról ír, hangsúlyozza a szűkölködők felé megnyilvánuló szeretetét és igazságérzetét, valamint áhítatát, alázatosságát és erkölcsi feddhetetlenségét. Egyetlen fia, az 1114-ben született Henrik még az ő életében, 1152. június 12-én meghalt, így utóda unokája IV. Malcolm lett.

Maga Dávid 1153. május 24-én Carlisle-ban halt meg szentként, és a dunfermline-i apátság királykriptájában, szülei mellé temették el. Bár formálisan nem avatták szentté, népe szentként tisztelte (január 11-én vagy május 24-én), s mint nemzeti hőst a „jó király” és a „szent” névvel illette.

Származása

Források

• A szentek élete I. (szerk. Dr. Diós István), Szent István Társulat, 1984. ISBN 963-360-734-5
• Magyar katolikus lexikon.

További információk

• Bokor József (szerk.). I. Dávid, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 14. 

Előző uralkodó: I. Sándor

Skócia uralkodója 1124–1153

Következő uralkodó: IV. Malcolm