I. Géza magyar király

Nem tévesztendő össze a következővel: Géza magyar fejedelem.

I. Géza
Képmása a Szent Koronán
Ragadványneve	Magnus Géza
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1074. március – 1077. április 25.
Koronázása	Székesfehérvár 1075 (?)
Örököse	Kálmán
Elődje	Salamon
Utódja	I. László
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Árpád-ház
Született	1044 (?) Lengyel Királyság
Elhunyt	1077. április 25. (32–33 évesen) Vác
Nyughelye	Boldogságos Szűz-székesegyház, Vác
Édesapja	I. Béla
Édesanyja	Piast Richeza
Testvére(i)	I. László magyar király Ilona horvát királyné Eufémia morva hercegné Zsófia szász hercegné
Házastársa	Loozi Zsófia (1065-1072) Szünadéné (1072-1077)
Gyermekei	Álmos, Kálmán, Katalin
I. Géza címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. (Magnus) Géza (Lengyel Királyság, 1044 körül – Vác, 1077. április 25.) Árpád-házi magyar király 1074 és 1077 között. I. Béla király legidősebb fia volt, Vazul herceg unokája, anyja a lengyel származású Richeza királyné volt. Keresztelési neve Magnus volt. Német segítséggel Géza unokatestvére, Salamon megszerezte a koronát, amikor Béla 1063-ban meghalt, és kényszerítette Gézát, hogy hagyja el Magyarországot. Géza lengyel megerősítéssel tért vissza, és 1064 elején szerződést írt alá Salamonnal. A szerződésben Géza és testvére, László elismerték Salamon uralmát, aki megadta nekik apjuk egykori hercegségét, amely a Magyar Királyság egyharmadát foglalta el.

Géza szorosan együttműködött Salamonnal, de kapcsolatuk 1071-től feszültté vált. A király 1074 februárjában megszállta a hercegséget, és csatában legyőzte Gézát. Géza azonban győzött az 1074. március 14-i sorsdöntő mogyoródi csatában. Hamarosan megszerezte a trónt, bár Salamon évekig megőrizte uralmát Moson és Pozsony vidékén. Géza élete utolsó hónapjaiban béketárgyalásokat kezdeményezett trónfosztott unokatestvérével. Fiai kiskorúak voltak, amikor meghalt, és öccse, László követte őt a trónon.

Uralkodása előtt

I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő fia, apjának lengyelországi tartózkodása idején született. Lengyelországból apjával együtt 1048-ban tért haza. 1057-ben öccsével, Lászlóval együtt belenyugodott unokaöccsének, Salamonnak megkoronázásába; 1059-ben azonban – a tiszavárkonyi palotacsíny után – atyjával együtt Lengyelországba menekült, s az onnan hozott hadakkal együtt részt vett a polgárháborúkban, melyek után 1061-ben I. Béla név alatt atyját ültették trónra. Az ő halála (1063) után testvéreivel, Lászlóval és Lamberttel együtt ismét Salamont ismerte el királyának a győri békében (1064. június 20.). Géza visszanyerte atyja hercegségét, s Pécsen április 11-én maga tette a húsvéti koronát Salamon fejére, s jelen volt újabb, székesfehérvári megkoronázásán is, a Salamont támogató IV. Henrik császár jelenlétében. Azután részt vett a besenyők és bizánciak ellen folytatott háborúkban. Niketász görögjei Nándorfehérvárnál (1071) nem a király, hanem az ő pártfogásába ajánlották magukat, s ő a buzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani őket, ezért a hadizsákmány osztása alkalmával megrövidítette őt a király.

Géza 1072-ben, mikor a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, elkísérte ugyan a királyt a niši hadjáratra, a Szerémségbe azonban már nem követte, hanem hazasietett hercegségébe, ahol előkészületeket tett a polgárháborúra, melyet kikerülnie nem állt hatalmában. 1073-ban az esztergomi szigeten rövid időre még egyszer kibékültek ugyan a rokonok, mikor azonban Salamon hadai télvíz idején meg akarták lepni az Igfan erdejében vadászgató Gézát, a herceg is élére állt a maga tiszántúli csapatának, s a cseh határ felé igyekezett, hogy öccse, László hadaival egyesüljön. Kemejnél azonban (a Zagyva torkolata és a Hortobágy mocsarai közt) 1074. február 26-án csatát vesztett, és csak néhány emberével menekülhetett át a Tiszán. Egyesült László seregeivel, és 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert a királlyal szemben.

Uralkodása

Géza az ország túlnyomó részén átvette a hatalmat (a hercegség vezetésével Lászlót bízta meg); csak Moson és Pozsony vára maradt Salamon kezén. Gézát az 1074-es székesfehérvári országgyűlés királlyá is választotta.^[1] A királyi felségjelvényeket azonban Salamon magával vitte, ezért Géza a Szentszékhez fordult új koronáért. VII. Gergely pápa egy ideig Salamont ismerte el törvényes királynak, később azonban a Magyar Királyság feletti hűbéruraság elismerésének fejében hajlandó lett volna Géza támogatására. Hűbérúri igényének alátámasztására azt hangoztatta, hogy a magyar királyi méltóság Rómából ered, és Szent István, akinek koronája és lándzsája a Vatikánban található, halála előtt Szent Péter oltalmába ajánlotta országát.^[2]

Géza számára azonban a pápai hűbéruraság elismerése éppúgy elfogadhatatlan volt, mint a német-római császár főhatósága. Ezért logikus külpolitikai lépésként korábbi ellenfele, Bizánc felé fordult és 1075-ben szövetségre lépett Dukász Mihály bizánci császárral. A szövetséget a szokás szerint dinasztikus házassággal pecsételték meg, Géza egy bizánci hercegnőt kért és kapott feleségül, és vele együtt a császár egy koronát is küldött – az úgynevezett Corona Graecát, ami ma is a Szent Korona alsó részét alkotja.^[3] A koronát díszítő zománcképek I. Gézát is megörökítették, ez a második hiteles magyar királyportré I. István koronázási palástja után.^[2]

Az így megerősödött bizánci befolyás ellensúlyozására azonban Géza fenntartotta a magyarországi keresztény egyház latin rítus szerinti szervezését. Kedvelt lakóhelyén, Vácott befejezte a székesegyház építését, amire a mogyoródi csata előtt fogadalmat tett. Ugyancsak betartotta egy újabb bencés kolostor építésére tett ígéretét is, ami a garamszentbenedeki apátság lett. Mogyoródon emléktemplomot emeltetett. Géza uralkodása során tehát ügyesen egyensúlyozott a pápaság és a német-római császár, illetve a bizánci császár között.^[2]

Géza 1077. április 25-én halt meg, utóda öccse, László lett. Haláláról krónikáink, köztük a Thuróczi-krónika, szűkszavúan szólnak. Eszerint tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről az olasz származású apát, Willermus számolt be azzal, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vett részt, hirtelen megbetegedett és meghalt.

I. Gézát Vácott temették el a mai Barátok Templomának (Szent Kereszt ferences templom, vagy más néven Vártemplom) helyén álló székesegyházban. Ezt a három hajós templomot udvarháza mellé építtette. A tatárjárás után, majd még többször átépítették, végül a török harcokban pusztult el az épület. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették, a bazilika középső hajójának közepére, annak ellenére, hogy a templomban volt egy négy oszlopos kripta is. Ez utóbbi valószínűleg Vác névadójának, Vác remetének a kultuszhelye volt.

A Géza sírhelyéül szolgáló templomot a ferencesek bontották le 1720-tól, amikor a saját rendházukat építették. A templomot az alapig elhordták és belőle épült az új rendház. Magát a sírt is lebontották, a sírhelyként azonosított helyen azonban csontvázat nem találtak a modern kori régészek.^[4]

Utódai

Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt: Kálmán (a későbbi Könyves Kálmán király) és Álmos.

Második felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci császár unokahúga volt, tőle egy leány, Katalin született.

Felmenői

Galéria

• 
  Géza király és öccse, László herceg
  (Képes krónika)
• 
  I. Géza a trónon
  (Thuróczi-krónika)
• 
  A király szobra Vácott
• 
  I. Géza. Moritz von Schwind festménye

Jegyzetek

Források

• ↑ Romsics 2017: Romsics Ignác: Magyarország története. Budapest: Kossuth. 2017. ISBN 978-963-09-9005-9  

További információk

• Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 68–77. o. (1991). ISBN 963-7707-00-X 
• 1077. április 25. I. Géza magyar király halála, rubicon.hu
• I. Géza király sírhelyét találhatták meg Vácon, hirado.hu

Előző uralkodó: Salamon

Magyarország uralkodója 1074 – 1077

Következő uralkodó: I. (Szent) László