Ivánka Imre

Ivánka Imre
Született	1818. december 9.[1] Felsőszemeréd
Elhunyt	1896. július 27. (77 évesen)[1] Máriabesnyő
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1872. október 12. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1884. május 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1892. január 4.)
Kitüntetései	Magyar Királyi Szent István-rend (1882)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánka Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. december 9. – Máriabesnyő, 1896. július 27.) 1848-as honvédezredes, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, politikus.

Tanulmányok-katonai pályafutása

Ivánka László (1782-1819) Hont vármegyei főszolgabíró és pécsújfalusi Péchy Petronella (1791-1846) fia. Előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult, ahol tanulótársa volt Görgei Artúr és Klapka György is. Az akadémia elvégzése után a Hessen-Homburg sorezredbe került, 1838-tól a 12. huszárezredben, az ún. nádor huszároknál teljesített hadnagyként, ill. főhadnagyként szolgálatot Észak-Csehországban, István nádor hadsegéde volt.

1848

Batthyány Lajos májusi felhívása után, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe, csatlakozott az alakuló magyar nemzetőrséghez, ahol százados, majd július 1-jétől Batthyány miniszterelnök titkára lett. A kapitánytól lefelé való kinevezések, egyszerű adminisztrációs kiadványok aláírása volt reá bízva,^[2] és részt vesz a felállítandó honvédsereg szervezésében. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki, augusztus 27-én Kazinczy Lajos főhadnagy lett a segédtisztje. A győztes pákozdi csatában (szeptember 29.) a jobbszárnyon harcolt. A győzelem után, október 9-én alezredesi rangot kapott.

Októberben a honvédsereg Ausztriába való betörésekor a jobbszárny hadműveleteit fedezte. Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Október 25-én a magyar sereg ultimátumával Dobay Ágoston nemzetőr százados kíséretében Windisch-Grätzhez küldték egyezkedés céljából, a császári fővezér azonban azt válaszolta: „...lázadókkal nem tárgyalok!”. Visszafelé jöttükben Ivánkát a hadijog megsértésével Jellasics elfogatta. A magyar kormány szerette volna őt kicserélni Fligelli táborkari őrnagyért, Roth és Philippovics tábornokért, de sikertelenül.^[3]

Politikai és közéleti tevékenysége

Königgrätzi (ma Hradec Králové, Csehország) rabságából 1850-ben szabadult császári kegyelemmel, majd megnősült.

1861-ben Pest megye főjegyzőjévé választották (mint ilyen kezdeményezte Petőfi születési házának a megkeresését), majd határozati párti programmal a dunapataji kerület országgyűlési képviselője lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja volt a képviselőháznak; eleinte a Balközép Párt, majd a Szabadelvű Párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki . 1878-tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Ferenc József 1878-ban kitüntette a harmadik osztályú Vaskorona-renddel. Tevékenyen részt vett Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). Társadalmi tevékenységéért 1882-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számolt be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.^[4]

Részt vállalt az Országos Honvédegylet alapításában, s a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.

Írásai

• A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve (Pest, 1861)
• Gőzhajózás a magyar Dunán tájékozásul (Pest, 1862)
• Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
• A népfelkelésről (Budapest, 1884 németül is)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
• Egy huszártiszt a főrendiházban
• Borovszky Samu- Magyarország vármegyéi és városai -Hont vármegye és Selmecbánya, 1906
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

További információk

• Csáky Károly:„Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka Imre történész, a szabadságharc ezredese, Honismeret, 2007/2.^{[halott link]}
• Ivánka Imre. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. május 22.)