Janne Ahonen

Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Janne Ahonen
Nemzetiségfinn
Született1977. május 11. (47 éves), Finnország
Magasság184 cm
Tömeg66 kg
Karrier
SportágSíugrás
Debütálás a világkupán1993
Legnagyobb ugrás233,5 m Planica (2005)
Állapotvisszavonult
Karrier vége2018
Szerzett érmek
Síugrás
Olimpiai játékok
ezüst
2002, Salt Lake City
csapat
ezüst
2006, Torino
csapat
Északisí-világbajnokság
arany
1995, Thunder Bay
csapat
arany
1997, Trondheim
csapat
arany
1997, Trondheim
normálsánc
ezüst
2001, Lahti
csapat
ezüst
2001, Lahti
csapat
bronz
2001, Lahti
nagysánc
arany
2003, Val di Fiemme
csapat
arany
2005, Oberstdorf
nagysánc
ezüst
2005, Oberstdorf
csapat
bronz
2005, Oberstdorf
normálsánc
Sírepülő-világbajnokság
ezüst
1996, Bad Mitterndorf
egyéni
bronz
2000, Vikersund
egyéni
ezüst
2004, Planica
egyéni
ezüst
2004, Planica
csapat
ezüst
2006, Bad Mitterndorf
csapat
ezüst
2008, Oberstdorf
csapat
bronz
2008, Oberstdorf
egyéni

Janne Petteri Ahonen (Lahti, 1977. május 11. –) finn síugró. Az ezredforduló egyik legeredményesebb versenyzője, néha a „síugrás Michael Schumacherének” is nevezik.

Legnagyobb eredményei: egyéni világbajnoki címet szerzett 1997-ben középsáncon, és 2005-ben nagysáncon; összetett első helyet szerzett a Síugró-világkupa 2003-2004-es és 2004-2005-ös szezonjában; megnyerte a négysáncversenyt az 1998-1999-es, a 2002-2003-as, 2004–2005-ös, 2005-06-os és a 2007–2008-as idényben. Ezzel az öt győzelemmel megdöntötte Jens Weissflog rekordját. Érdekes, hogy 1999-ben úgy nyert a négysáncversenyen, hogy egyik versenyt se nyerte meg.

További érmei az északisí-vb-ken: egyéniben bronzérmet szerzett 2001-ben a közép-, 2005-ben a nagysáncon; csapatban aranyat a nagysáncon (1995, 1997, 2003); ezüstöt a középsáncon (2001); és a nagysáncon (2001, 2005).

Érmei a sírepülő-vb-ken: ezüst az egyéni versenyben (1996, 2004), bronz (2000); ezüst a csapatversenyekben (2004, 2006).

Pályafutása során 39-szer állt dobogón az összetett világkupában, és még négyszer sírepülő-versenyen. 17-szer volt első, a 2004-05-ös szezonban 12-szer nyert futamot, ezzel beállította Primoz Peterka vonatkozó rekordját.

Síugrókarrierje mellett Ahonen autóversenyzőként is sikeres, 2004-ben finn és skandináv bajnok lett. Autóversenyzőként a Team Eagle Racingben versenyez.

Felesége, Tiia Ahonen, két fiuk van, Mico (2001–) és Milo (2008–). 2005-ben az év finn sportolójának választották.

Világkupa

Szezonok Helyezés Pontszám
1992-93 50. 5
1993-94 10. 388
1994-95 3. 869
1995-96 3. 1054
1996-97 8. 734
1997-98 9. 836
1998-99 2. 1695
1999-2000 3. 1437
2000-01 5. 686
2001-02 15. 356
2002-03 4. 1016
2003-04 1. 1316
2004-05 1. 1715
2005-06 2. 1024
2006-07 8. 539
2007-08 3. 1291

Visszavonulása

2008. március 26-án Helsinkiben, sajtótájékoztatóján búcsúzott el az akkor 30 éves sportember, akit minden idők egyik legjobb síugrójának tartanak. A 2009/10-es szezonban tért vissza. 2011-ben Lahtiban bejelentette, hogy újra visszavonul, de 2013-ban ismét visszatért. 2018 októberében, 41 évesen újra bejelentette visszavonulását.[1]

Jegyzetek

  1. Síugrás: visszavonul a sportág egyik legnagyobb alakja. www.nemzetisport.hu (2018. október 28.) (Hozzáférés: 2018. október 28.)

Források

  • Janne Ahonen profilja az Olympedia oldalán (angolul)Szerkesztés a Wikidatán

További információk

  • FIS-honlap
  • Az Origo cikke
Sablon:A Négysáncverseny győztesei
  • m
  • v
  • sz
A Négysánc-verseny győztesei
  • 1952–53: Sepp Bradl (AUT)
  • 1953–54: Olaf Bjørnstad (NOR)
  • 1954–55: Hemmo Silvennoinen (FIN)
  • 1955–56: Nyikolaj Kamenszkij (URS)
  • 1956–57: Pentti Uotinen (FIN)
  • 1957–58: Helmut Recknagel (GDR)
  • 1958–59: Helmut Recknagel (GDR)
  • 1959–60: Max Bolkart (GER)
  • 1960–61: Helmut Recknagel (GDR)
  • 1961–62: Eino Kirjonen (FIN)
  • 1962–63: Toralf Engan (NOR)
  • 1963–64: Veikko Kankkonen (FIN)
  • 1964–65: Torgeir Brandtzæg (NOR)
  • 1965–66: Veikko Kankkonen (FIN)
  • 1966–67: Bjørn Wirkola (NOR)
  • 1967–68: Bjørn Wirkola (NOR)
  • 1968–69: Bjørn Wirkola (NOR)
  • 1969–70: Horst Queck (GDR)
  • 1970–71: Jiří Raška (TCH)
  • 1971–72: Ingolf Mork (NOR)
  • 1972–73: Rainer Schmidt (GDR)
  • 1973–74: Hans-Georg Aschenbach (GDR)
  • 1974–75: Willi Pürstl (AUT)
  • 1975–76: Jochen Danneberg (GDR)
  • 1976–77: Jochen Danneberg (GDR)
  • 1977–78: Kari Ylianttila (FIN)
  • 1978–79: Pentti Kokkonen (FIN)
  • 1979–80: Hubert Neuper (AUT)
  • 1980–81: Hubert Neuper (AUT)
  • 1981–82: Manfred Deckert (GDR)
  • 1982–83: Matti Nykänen (FIN)
  • 1983–84: Jens Weißflog (GDR)
  • 1984–85: Jens Weißflog (GDR)
  • 1985–86: Ernst Vettori (AUT)
  • 1986–87: Ernst Vettori (AUT)
  • 1987–88: Matti Nykänen (FIN)
  • 1988–89: Risto Laakkonen (FIN)
  • 1989–90: Dieter Thoma (FRG)
  • 1990–91: Jens Weißflog (GER)
  • 1991–92: Toni Nieminen (FIN)
  • 1992–93: Andreas Goldberger (AUT)
  • 1993–94: Espen Bredesen (NOR)
  • 1994–95: Andreas Goldberger (AUT)
  • 1995–96: Jens Weißflog (GER)
  • 1996–97: Primož Peterka (SLO)
  • 1997–98: Funaki Kazujosi (JPN)
  • 1998–99: Janne Ahonen (FIN)
  • 1999–2000: Andreas Widhölzl (AUT)
  • 2000–01: Adam Małysz (POL)
  • 2001–02: Sven Hannawald (GER)
  • 2002–03: Janne Ahonen (FIN)
  • 2003–04: Sigurd Pettersen (NOR)
  • 2004–05: Janne Ahonen (FIN)
  • 2005–06: Janne Ahonen (FIN) & Jakub Janda (CZE)
  • 2006–07: Anders Jacobsen (NOR)
  • 2007–08: Janne Ahonen (FIN)
  • 2008–09: Wolfgang Loitzl (AUT)
  • 2009–10: Andreas Kofler (AUT)
  • 2010–11: Thomas Morgenstern (AUT)
  • 2011–12: Gregor Schlierenzauer (AUT)
  • 2012–13: Gregor Schlierenzauer (AUT)
  • 2013–14: Thomas Diethart (AUT)
  • 2014–15: Stefan Kraft (AUT)
  • 2015–16: Peter Prevc (SLO)
  • 2016–17: Kamil Stoch (POL)
  • 2017–18: Kamil Stoch (POL)
  • 2018–19: Kobajasi Rjójú (JPN)
  • 2019–20: Dawid Kubacki (POL)
  • 2020–21: Kamil Stoch (POL)
  • 2021–22: Kobajasi Rjójú (JPN)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 103817202
  • ISNI: 0000 0000 7657 9048
  • GND: 140284192
  • NKCS: osa2014816296
  • Finnország Finnország-portál
  • Olimpia Olimpiaportál