Lapčan család

Lapčan család
Nemesi család
A címer a Haggenberg-kódexből.
A címer a Haggenberg-kódexből.
OrszágHorvát Királyság
Nemzetiséghorvát
Alapítva11. század
FőágLapčan
OldalágKarinjani
Rangzsupán, knyáz, gróf
A Wikimédia Commons tartalmaz Lapčan család témájú médiaállományokat.

A Lapčan (vagy Lapčinić) család egyike volt a Horvát Királyság azon tizenkét törzsi nemzetségének,[1] amelyet a Pacta conventa is említ. Székhelyük Lapac városában, az egykori Luka zsupánia területén volt, Dalmáciában. Nemesi jogaikat a 13. század második felétől a család jobbágyi koráig erősítették meg. A 14. században a családból leágazott a karinai ág, Karin székhellyel, amelynek neve idővel meghatározóbb lett, mint maga a Lapčan név. A család címerét a 15. században írják le, és a 17. század közepén egyesítik a Kurjaković család címerével, amelyet az osztrák-bajor Sinzendorf nemesi család használt.

Története

A mai tudományos álláspont szerint a nemzetség az egykori Luka zsupánia területén lévő Lapacról származik, amelyhez a mai Likában fekvő Lapac városa és vára, a lapaci plébánia és Lapaci-mező is tartozik.[2][3] A vándorlegeltetésből és a mediterrán mezőgazdaságból adódó kettős gazdaság részeként a másik Lapac valószínűleg a nemzetség nyári birtoka volt.[4][5].

A rendelkezésre álló adatok szerint a család az első ismert tagja Vniha Lapčan (Vunycha, Vonycha, Vnicha, Vnyche de Lapuch),[6] aki feleségül vette Klauda horvát hercegnőt, Dmitar Zvonimir horvát király (1075–1089) lányát. Ezért a házasságért állítólag birtokokat kapott a dalmáciai Karinban.[7] Ezt a tényt ugyan csak a 14. században jegyezték fel, de úgy tekintik, hogy történelmi hitelessége van.[8][3] A nemzetség másik lehetséges korai őse Martin karini és lapčani zsupán, egyike a Pacta conventában említett tizenkét nemesnek, aki Kálmán magyar királlyal tárgyalt.[7] A régebbi történészek ezt a Martint, Martin Lapsanović-csal azonosították, akit állítólag 1105-ben Kálmán királytól megkapta a Cetinai zsupánságot.

A nemzetség első biztos említése csak a 12. század közepéből, 1166-ból való, amikor Stanče Petrovot és Berinja Črnotint tanúként jegyezték fel a zárai Szent Krševan-templom és Kamenjane település közötti perben Stanče nagyapja, Pripko öröksége, Kokićane falu miatt. 1183-ban a nemzetség tagjai építették fel a lapaci Keresztelő Szent János-templomot.[1] 1258-ban Hreljin fiai Bogdan és Stanislav, valamint Bogdoslav fiai Stipan és Radovan, Ladislav Gusić korbavai grófoknak nyújtott szolgálatukért megkapták az egykori Bužani zsupánia területén fekvő Gomiljane falut (ma Közép-Dél-Lika területén található). 1263-ban a lapaci nemeseket a királyi várnépek szabadságának megzavarásával vádolták, de az udvarnál a Rátót menbeli I. Roland szlavón bán megvédte őket lojalitásuk, határterületek rendezése és alacsony létszámuk miatt. Végül az ügy nemesi jogaiknak IV. Béla magyar király általi megerősítésével zárult. 1294-ben Stjepan fia Gruban eladott néhány Una melletti földet. A nemzetség tagjai Drežnik zsupánia környékén a Babonić család vazallusai voltak, itt utoljára 1292-ben említik őket.[3] 1322-ben I. Károly magyar király megerősítette az 1263-as királyi okmányt, és a nemzetséget képviselő Petar Giruzlovnak, Mihovil Heljinnek és Sztojkónak még több kiváltságot és jogot biztosított, amelyeket a későbbi királyok is megerősítettek.[1] [3] 1334-ben a Kurjaković család nemesei megerősítették a lapac-mezei Grabrovnik birtokában a Lapac nembeli Vuk Hemov, valamint Jurko és Hemin fivéreket. 1361-től a Kokićane falu körüli vitában szerepelnek tanúként a nemzetség tagjai, akik zárai polgároként itt és Butinci faluban vásároltak földeket.[3]

A 14. században a Lapčan családtagok és a Karinjani birtokok többnyire Luka zsupániában voltak, különösen Dobruća Vas, Mogorova Dubrava, Dolčani, Dragine, Lemeševo Hrašće és Karin,[1] valamint Draginići, Snojaci, Podnadin. (Dubčane, Vitorišćina, Butinci), Polači, Moklama, Tihlić, Jagodno, Meljača, Kačina Gorica, Podbrižane, Visočane, Murvica, Sonković, Topolje, Slano, Vukšić, Blato, Karli és Borlić településeken.[9] Néhányan Zára városába költöztek, és ottani polgárokká váltak. Feltételezik, hogy közeli rokonságban álltak a Kačić családdal, mert 1355-ben Podnadinban említik „Lapčić de genere Cachichorumot”. [7] Egyes családi ágak az Unamentére – az egykori Pset zsupánijába – költöztek, ahol az utolsó említésük 1447-ben, Bužaniban pedig 1490-ben pedig történt. Zára vidékén 1460-ban említik őket utoljára. Az Oszmán Birodalom hódítása során dalmáciai területeiket felhagyták.[3]

Vjekoslav Klaić szerint nemzetségből származó 15. századi családok a Baldačić, Boričević, Božilović, Čibudinić, Čulić, Grgurić, Hrvatin, Hvaoković, Karlović, Kenlić, Krčelić, Lapić, Livac, Lučimonjić, Mečar , Račečević, Ratković, Silić, Staničković, Starički, Strižić, Tulavčić, Utišenić és Vojslavić, akik Strižiće, Blizane, Brgud, Drihovo, Glavace, Dobričeviće falvakban, valamint Rmanj (Konuba), Konjšrovcane és Lapac városokban éltek. [3] A 16. század elejéig a gomiljanei Lapčanok leszármazottai Vasca közelében terjedtek el, és számos családra ágaztak szét, többek között a Dobrečić,[3] Jarić, Culić, Rošković, Budisavljević, Jandrij, Tunko, Kraljić, Krznarić, Mavar és Lučkov családokra melyeket 1501-ben és 1508-ban említenek.[10] A Lapčan családból származtak állítólag az Oršić és Utješinović nemesi családok is.[1][11]

A Karinjani-ág

Az ág már a 11. században kialakulhatott, de csak a 14. század közepén különültek el egyértelműen.[7][12] 1350-ben egy Vránából származó dokumentum említi Disoje fiát, Ivant, Grgur fiát Jakovot és Mrdeša fia Stjepant, akik mind Karinból származtak.[3] Egy évvel később a horvát nemesség podbrižanei gyűlésén említik Našman királyi tisztviselőt,[13] a karini Jurislav fia Petruš fiát, akinek draginići birtokait a Draginić nemesi családból származó Franjo Draginić kapta, és helyette Novak bribiri gróftól dobruča vasi birtokokat kapott.[9][14] Petruš leszármazottait Petruševićnek vagy Petriševićnek is nevezték.[15]

1360-ban I. Lajos magyar király oklevele teljes mértékben megerősítette a karini birtokaiban a Lapčan családot, amelyet Erzsébet királyné előtt Našman, Slovinja fia Jurislav, Marin fia Radoslav, Matija fia Ivan, Ivan fia Radoslav és Grgur fia Mladen képviseltek. Jogaikat azzal igazolták, hogy a birtokokat Zvonimir király Vniha Lapčannak adományozta, akinek ők „igazi örökösei és utódai”.[9] Ezt követően ez az ág elvált, és „Karinjani”-nak nevezték magukat, amelynek szó szerint jelentése „Kariniak”, latinul lejegyezve pedig: „de genere Carinorum”, (további latin alakjai: „de genere Charin”, „de genere Chorin”, „de genere Quirinorum”, „de Quirino”, „generacio Karinorum”, „generatio Quirinich”, „generatio nobilium Karinani”).[1] E nemesek közvetlen leszármazottai a történeti forrásokban követhetők, és a 14. és 15. században több családba ágaztak le, köztük a Našmanić,[16] a Bumbić, Borinić, Korlatović, Slavutinić,[17] Stipković, Dražetić, Božičković, Oplanović,[9] Markovic,[18] Zuvelic, [19][20] Mrdesic,[21] Marinic és Matijasevic,[22] és esetleg a Dujmović és Matanić családokba.[9][17]

Petruš fia Juraj fia Vladiha 1379 és 1416 között, amikor elhunyt, [23] kiemelkedő személyisége volt a családnak, háza volt Zárában, Karin és Zára vidékén birtokai voltak, Podgrađében pedig nemesi táblabíróként szolgált. [24]] Pavao Korlat 1433-ban Luka zsupánia nemes esküdt bírája volt. 1444-ben Tihlić képviselői, Ivan Marinović, Mihovil Korlatović, Nikola Dražetić és Ratko Božičković Zárába mentek, hogy megrendeljék a Szent Máté-templom építését, amely a 17. századtól Szent Miklós szerb ortodox templom lett.[9][25] Velük volt rokon Juraj Korlatović, aki 1499-ben a likai Mogorović nemzetség knyáza volt. 1505-ben Tihlićben és másutt vásárolt földeket, 1512-ben a Bužani zsupánia zsupánja volt, felépítette Korlat várkastélyát és 1513-ban megvásárolta az oporovaci várkastélyt. Ez utóbbi várral tulajdonviszonyba került a Daruvár melletti Bijela Szent Margit-kolostorával.[9][26] Kiemelkedő szerepet játszott az Oszmán Birodalom csapatai elleni harcban, beleértve a Petar Kružićnak nyújtott segítségét Klissza 1527-es török ostrománál,[27] és részt vett Szapolyai János megkoronázásán. A Korlatović-ág a 16. században telepedett le véglegesen Zárában.[9] Birtokaik voltak Karinban, Nadinban, Kelet-Korbavában és Pounjében.[7] Utoljára ezen a néven Zára vidékén 1498-ban, Cetinában pedig 1510-ben említik őket.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Hrvatska enciklopedija
  2. ↑ Majnarić 27. o.
  3. ↑ a b c d e f g h i Biografski leksikon
  4. ↑ Majnarić 37. o.
  5. ↑ Magaš2 14. o.
  6. ↑ Majnarić 29. o.
  7. ↑ a b c d e f Hrvatska enciklopedija2
  8. ↑ Majnarić 29-31. o.
  9. ↑ a b c d e f g h Biografski leksikon2
  10. ↑ Pavičić2 66. o.
  11. ↑ Hrvatska enciklopedija3
  12. ↑ Marjanić 35-36. o.
  13. ↑ Marjanić 34-35. o.
  14. ↑ Jakšić2 109. o.
  15. ↑ Marjanić 41. o.
  16. ↑ Marjanić 40. o.
  17. ↑ a b Marjanić 47. o.
  18. ↑ Marjanić 10-11. o.
  19. ↑ Marjanić 10-11, 251. o.
  20. ↑ Marjanić 48. o.
  21. ↑ Marjanić 237. o.
  22. ↑ Marjanić 50. o.
  23. ↑ Marjanić 43. o.
  24. ↑ Marjanić 41-44. o.
  25. ↑ Petricioli 113-124. o.
  26. ↑ Janeš 196. o.
  27. ↑ Jurković 157. o.

Források

  • ↑ Biografski leksikon: Ivan Majnarić - Hrvatski biografski leksikon: Lapčani. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Biografski leksikon2: Ivan Majnarić - Hrvatski biografski leksikon: Karinjani. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Lapčani. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija2: Hrvatska enciklopedija: Karinjani. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija3: Hrvatska enciklopedija: Oršići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Jakšić2: Nikola Jakšić, Nikola: The Mediaeval Sabor (Assembly) of Noble Croats at Podbrižane. Starohrvatska Prosvjeta, III. évf. 25. sz. (1998) Hozzáférés: 2021. november 28.
  • ↑ Janeš: Andrej Janeš-Petar Sekulić: Rudina and Bijela: Benedictine monasteries of late mediaeval Slavonia. Starohrvatska Prosvjeta, III. évf. 41. sz. (2014) Hozzáférés: 2021. november 28.
  • ↑ Jurković: Ivan Jurković: “A Great and Particular Robber” in the Service of the Pope – Peter Kružić, the Captain of the Southernmost Part of the Anti-Ottoman Defence System in Croatia. Papers and Proceedings of the Department of Historical Research of the Institute of Historical and Social Research of Croatian Academy of Sciences and Arts, 25. sz. (2007) Hozzáférés: 2021. november 28.
  • ↑ Majnarić: Rod Karinjana krajem XIV. i tijekom prve polovice XV. stoljeća. Papers and Proceedings of the Department of Historical Research of the Institute of Historical and Social Research of Croatian Academy of Sciences and Arts, 25. sz. (2007) Hozzáférés: 2021. november 28.
  • ↑ Pavičić2: Stjepan Pavičić: Seobe i naselja u Lici. Zbornik za narodni život i običaje Južnih Slavena - Yugoslav Academy of Sciences and Arts, 41. sz. (1962)
  • ↑ Petricioli: Ivo Petricioli: Spomenici romaničke i gotičke arhitekture u benkovačkom kraju - Benkovački kraj kroz vjekove: Zbornik I. (hely nélkül): Oour Novinsko-izdavačka djelatnost. 1987. ISBN 86-7377-010-6  

További információk

  • Mladen Ančić: Gradu kmeti ili iobagiones castri kao element društvene strukture Hrvatskoga Kraljevstva. Miscellanea Hadriatica et Mediterranea, VI. évf. 1. sz. (2019)
  • Branimir Gušić: Prilog etnogenezi nekih starohrvatskih rodova. Radovi, 16–17. sz. (1969)
  • Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Vladimir Mažuranić: Prinosi za hrvatski pravno-povijesni rječnik. archive.org. Zagreb: JAZU (1922) (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  • Petrichevich Horváth Emil: A Mogorovich nemzetség. Adatok a horvát nemzetségek történetéhez. Turul, 1–2. sz. (1933) Hozzáférés: 2021. november 27. [halott link]
  • Franjo Smiljanić: Neka zapažanja o teritoriju i organizaciji Bribirske županije u srednjem vijeku - Historical Contributions. hrcak.srce.hr. Zagreb1: Croatian Institute of History (2003) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  • Držislav Švob: Pripis Supetarskog kartulara o izboru starohrvatskog kralja i popis onodobnih banova. Historijski zbornik, IX. évf. 1/4. sz. (1956)
  • Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  

  • Horvátország Horvátország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap