Lipovniczky István

Lipovniczky István
Született	1814. augusztus 15.[1] 1814. augusztus 14.[2] Aranyosmarót
Elhunyt	1885. augusztus 12. (70 évesen)[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök
Tisztsége	nagyváradi püspök (1868. november 27. – )
Sírhelye	Olaszi temető
váradi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Szabó József (társszentelő)
Hivatal	váradi püspök
Hivatali idő	1868. november 26. – 1885. augusztus 12.
Elődje	Szaniszló Ferenc
Utódja	Ipolyi Arnold
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Junák István 1876
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Kovács Zsigmond 1869 Szabó Imre 1869 Ioan Olteanu 1870
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipovniczky István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lipovniczky István (Aranyosmarót, 1814. augusztus 15. – Nagyvárad, 1885. augusztus 12.) nagyváradi katolikus püspök 1868-tól haláláig.

Élete

Lipovniczky István Aranyosmaróton született, és 1831-ben nyert felvételt az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé. Nagyszombatban filozófiát és teológiát tanult, majd 1837. augusztus 21-én pappá szentelték. Először Udvardon volt káplán, 1841-től esztergomi helynök, 1844-től hercegprímási levéltáros, 1846-tól komáromi plébános, 1847 februárjától apát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején lemondott a plébániáról. 1854-ben főegyházmegyei könyvtáros, 1860-ban érsekújvári plébános lett. 1861. február 14-én esztergomi kanonok, 1865. április 2-án a magyar királyi ítélőtábla prelátusa, 1867 januárjában magyar királyi helytartó tanácsos, június 10-én vallás és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, később arbei címzetes püspök lett.

1868. november 26-án nevezték ki nagyváradi megyés püspökké. Röviddel utána valóságos belső titkos tanácsossá vált, 1881 szeptemberében pedig pápai trónálló főpapi és római grófi címet kapott. A Magyar Királyi Szent István-rend, és I. osztályú Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja volt; rendelkezett a Szent Sír Lovagrend nagykeresztjével. 1885-ben hunyt el.

Testvére Lipovniczky Vilmos alispán és országgyülési követ volt.

Művei

• Az aranymisés áldozár vándorpályája. Egyházi beszéd, melyet mélt. Galanthai Fekete Mihály ur cz. novii püspök papi jubileumának ünneplésekor1857. máj. 24. az esztergomi főszékesegyházban mondott. Esztergom, 1857
• Az igaz élet és a nagylelkűség áldásai. Halotti beszéd, melyet Kunszt József kalocsai érsek... gyászünnepén 1866. ápr. 11. a kalocsai érseki főegyházban mondott. Pest, 1866
• L.... püspöki székének 1869. jún. 9. történt ünnepélyes elfoglalásakor a nagyváradi 1. sz. egyházi megye minden híveinek üdvöt és áldást a mi Urunk Jézus Krisztusban. Uo. 1869
• Allocutio quam St. L.... occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis ad clerum dioecesanam habuit. Uo. 1869
• L. I. püspök főpásztori körlevele, melyben az esperes kerületek látogatása iránti szabályzatok közöltetnek. Pőstyén, 1873

Jegyzetek

Források

• 2014 Lipovnoki Lipovniczky István nagyváradi megyéspüspök élete és munkássága.
• Bokor József (szerk.). Lipovniczky, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. június 22. 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség, Bars vármegye