Mészáros Ervin

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vívás Olimpiai játékok arany 1912, Stockholm kard csapat bronz 1912, Stockholm kard egyéni Magyar bajnokság arany 1900 Tőr egyéni arany 1902 Tőr egyéni arany 1903 Tőr egyéni arany 1904 Tőr egyéni

Mészáros Ervin (Budapest, 1877. április 2. – Budapest, 1940. május 21.) olimpiai bajnok magyar vívó.

Sportpályafutása

1894-től 1927-ig a Magyar AC vívója volt. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Tizenkilenc évesen megnyerte a Budapesten, 1896-ban rendezett millenniumi kardversenyt. Az 1904-es és 1908-as olimpián nem indulhatott, mert a bécsi hadügyminisztérium a monarchia tisztjeit nem engedte magyar színekben versenyezni. 1912-től 1926-ig szerepelt a magyar vívóválogatottban. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon, Stockholmban tagja volt a Berty László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos összeállítású, olimpiai bajnokságot nyert magyar kardcsapatnak. Az olimpia kard egyéni versenyén – Fuchs Jenő és Békessy Béla mögött – a bronzérmet szerezte meg. 1925-ben az ostendei Európa-bajnokságon negyedik helyezést ért el.

Sportpályafutása közben a budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd egy honvédtiszti tanfolyam elvégzése után a Magyar Királyi Honvédségnél szolgált. Legmagasabb rangja honvéd százados volt. A Magyar Vívószövetség tiszteletbeli elnökségi tagja volt.

Testvére Mészáros Lóránt vívó volt.^[1]

Sporteredményei

• kardvívásban:
  • olimpiai bajnok (csapat: 1912)
  • olimpiai 3. helyezett (egyéni: 1912)
  • Európa-bajnoki 4. helyezett (egyéni: 1925)
  • Magyar bajnokság: 9. (1921), 4. (1925)
• tőrvívásban:
  • négyszeres magyar bajnok (1900, 1902, 1903, 1904)

Jegyzetek

Források

• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
• Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5  
• Karduralmunk ősatyja, a legkülöncebb úr. nemzetisport.hu, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2012. március 17.)