Moszkva–Petuski

Moszkva–Petuski
Szerző	Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev
Eredeti cím	Москва–Петушки
Megírásának időpontja	1969
Első kiadásának időpontja	1977 (Párizs)
Nyelv	orosz
Témakör	alkoholizmus
Műfaj	kisregény
Kiadás
Magyar kiadás	1994

A Moszkva–Petuski (Москва–Петушки) az új orosz irodalom Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev (1938–1990) által írt groteszk-realista kisregénye.

Jerofejev a moszkvai Lomonoszov Egyetemre járt, ahonnan – állítólag mert nem látogatta a honvédelmi órákat – kirúgták. Ezután volt kőműves, vakolómunkás, könyvtáros és kábelfektető is.

Munkásként írta meg a Moszkva–Petuskit, mindössze 5 hét alatt. A Szovjetunióban – kezdetben egyetlen gépelt példányban – szamizdatként terjedt 1969 őszétől. Nyomtatásban először Izraelben látott napvilágot, egy 300 példányszámban megjelenő folyóiratban (AMI, 1973/3),^[1] végül Párizsban 1977-ben önálló kötetben is kiadták.^[2]

A Szovjetunióban először – cenzúrázott változatban – 1988–1989-ben adták közre a Trezvoszty i Kultura (Józanság és Kultúra) c. folyóiratban.^[3] Teljes szövegű kiadására még a szerző életében, a Veszty almanachban került sor 1989-ben.^[4] Önálló kötetben először 1989-ben jelent meg Moszkvában.^[5]

A művet sok nyelvre, így magyarra is lefordították.

A könyv önéletrajzi ihletésű, gogoli, bulgakovi fantasztikus látomás az orosz alkoholizmusról. (A szerző művét „poémaként” határozta meg.)

Cselekménye

Moszkva–Petuski a valóságban egy helyiérdekű vasútvonal. E vonal állomásai tagolják az elbeszélést fejezetekre és elképesztően fokozódó irracionális ivászatra.

Az alkoholista főhős, Venyicska Jerofejev, másnaposan ébred egy moszkvai kapualjban, majd a Kurszki pályaudvarra vetődik, és fölszáll a HÉV-re Petuski felé, ahol a kedvese és gyermeke várja. Különféle alakokkal végigissza az utat, közben kifosztják. A belső monológ részeként számos italkeverékről is értesülhetünk, a szeszt és háztartási vegyszereket (ragasztó, kölni, rovarirtó stb.) tartalmazó kotyvalékok ironikus-parodisztikus néven futnak (vö. „laktanyakoktél”). Az elbeszélő közben elalszik és nem tud kiszállni Petuskiban, hanem az elektricska visszaviszi Moszkvába, ahol négy ismeretlen megöli; ugyanabban a kapualjban, ahonnan elindult. Úgy hal meg, hogy bár vágyott rá, de életében nem látta a Kremlt...

Kiadások

Magyar kiadások

• Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; JAK–Jelenkor, Bp.–Pécs, 1994 (Műfordító füzetek), ISBN 963777078X
• Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1999, ISBN 9636761760
• Moszkva–Petuski ; ford. Vári Erzsébet; Jelenkor, Pécs, 2010; ISBN 9789636764791
• Moszkva–Petuski; ford. Vári Erzsébet; 4. jav. kiad.; Helikon, Bp., 2018 ISBN 978-963-479-154-6

Források

• A regény adatlapja a Moly oldalán

További információk

• Az alkoholizmus orosz evangéliuma
• Stúdiószínház - Hű, de messze van Petuski! (szövegkönyv)
• Rádiószínház (1993) – Radiojatek.elte.hu MR1 Kossuth Rádió. Rendezte Máté Gábor. (Ismétlés: 2011. augusztus 27., szeptember 3., 10., 17., 24.)
• A mű weboldala (orosz nyelvű)
• Olvasói blog (orosz nyelvű)
• Elektricska állomások a Moszkva-Kurszkaja – Petuski vonalon (orosz nyelvű)
• Venya – Oleg Oszetyinszkij 1993-ban befejezett dokumentumfilmje (az utolsó interjú Jerofejevvel)
• Bán Zoltán András: Félholt lelkek (1995)^[6]
• Venyegyikt Jerofejev. Genyii i zlogyei (Zsenik és gonosztevők, 2004-es orosz tévéműsor)
• Alekszandr Agapov: A Moszkva Petuski 7 titka (oroszul, 2017)^[7]
• Moszkva–Petuski. Tuda i obratno (Oda és vissza, orosz tévéműsor)
• A teljes mű a szerző előadásában, Szergej Dovlatov bevezetőjével

Jegyzetek

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Moszkva–Petuski témában.