NIMBUS–4

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

NIMBUS–4
Űrügynökség	NASA Nemzeti Éghajlati Adatközpont
Gyártó	RCA Corporation
Típus	meteorológiai műhold technológiai kísérleti műhold
Indítás dátuma	1970. április 8.
Indítás helye	Vandenberg Space Force Base Space Launch Complex 2 East
Hordozórakéta	Thorad-Agena D
Tömeg	619
Pálya	Poláris pálya
COSPAR azonosító	1970-025A
SCN	04362
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nimbus 4 (vagy Nimbus D) amerikai második generációs meteorológiai műhold.

Küldetés

Feladata, második generációs meteorológiai műholdként méréseivel stabil adatszolgáltatást biztosítani a katonai felhasználáson túl a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) részére.

Jellemzői

Tervezte és építette a NASA. Társ műholdja a Topo–1 térképészeti műhold.

Megnevezései: NIMBUS–4; NIMBUS D; COSPAR:1970-025A . Kódszáma: 4362.

1970. április 8-án a Vandenberg légitámaszpontról az LC–2E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Thor–Agena hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 107,1 perces, 100,1 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1088 kilométer, az apogeuma 1099 kilométer volt.

Háromtengelyesen stabilizált műhold (plusz vagy mínusz 1 fok), Föld felé néző részének átmérője 1,5, a felette elhelyezett kúpos alakú tartószerkezet magassága 3 méter. Tömege 620 kilogramm. A fedélzetén elhelyezett széles látókörű kamerák felvételeit digitalizálták, tárolták, földi parancsra az adatokat a földi információs központba továbbította. A méréseket az elektromágneses spektrum különböző hullámhosszain, főleg látható és infravörös hullámhosszon végezte. A felhőkön és felhőrendszereken, a hőmérséklet változásokon, a viharok kialakulásán- és figyelemmel kísérésén, a páratartalom mérésén, a sugárzási tartományok ellenőrzésén kívül megfigyelték a városok fényszennyezéseit, környezetváltozásait, tüzeket, homok- és porviharokat, hó- és jégtakarót, óceáni áramlatokat és más környezeti folyamatokat.

Szerkezete

1. parancsfogadó antenna,
2. Nap-kereső szenzor,
3. horizontkereső,
4. Nap-detektor, a napelemtáblák beállításához,
5. kettő napelemtábla,
6. műszeres egység,
7. APT-kamera,
8. S-sávú antenna,
9. közepes felbontású infravörös sugárzásmérő (MRIR),
10. VHF-kamera,
11. nagy felbontású infravörös sugárzásmérő,

kétcsatornás, nagy felbontású sugárzásmérő (THIR),

1. szoláris ultraibolya sugárzást mérő monitorral (MUSE),
2. infravörös sugárzásmérők adatrögzítője,
3. adattovábbító antenna,
4. hőmérséklet-szabályozó zsaluk,
5. vázszerkezet,
6. helyzetszabályozó hideggázrakéta-fúvókák,

1971. április 14-től folyamatos technikai hibák léptek fel. 1980 . szeptember 30-án technikai okok miatt befejezte szolgálatát. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Demeter György: Űrhadviselés, 1984. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó – ISBN 963 326 175 9

További információk

• NIMBUS–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–4. astronautix.com. [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
• NIMBUS–3. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 2.)