Nemes Katalin
| Nemes Katalin | |
| Született | Frieder Katalin 1915. október 5.[1] Debrecen[1] |
| Elhunyt | 1991. március 29. (75 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Nemes György (1937. szeptember 9. – )[3] |
| Gyermekei | két gyermek: Nemes András; Nemes Anna |
| Szülei | Frieder Ernő Winkler Erzsébet |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1933–1937) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (60-4-313. fülke)[4][5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nemes Katalin (leánykori nevén Frieder Katalin) (Debrecen, 1915. október 5.[6] – Budapest, 1991. március 29.) zongoraművész és -tanár; Nemes György újságíró, író felesége, Nemes András klarinétművész, zenei szerkesztő és Nemes Anna angol tanár, műfordító édesanyja.
Élete
Édesapja banktisztviselő volt. Tízéves korától öt tanéven keresztül szülővárosa konzervatóriumában, Halácsy Margitnál tanult. A Zeneakadémián 1932 és '37 között Stefániai Imre, Bartók Béla és Keéri-Szántó Imre növendéke volt. Közben a megélhetésért egy szalonzenekarban zongorázott. Az akadémiai oklevél megszerzése után, 1937. szeptember 9-én kötött házasságot Nemes Györggyel.[7]
1947–49-ben a Nemzeti Zenedében, 1949-től 1951-ig a budapesti Zenei Gimnáziumban tanított, ekkor került immár tanárként vissza a Zeneakadémiára, öt évre tanársegédként, majd egyetemi tanár lett, s főtárgyként oktatta a zongorát. Tanítványai közé tartozott Hambalkó Edit, Jandó Jenő.
Tanári pályájával párhuzamosan koncertező művész is volt, ősbemutatóként játszotta Kadosa Pál, Kardos István és Mihály András versenyművét.
Hamvai férjével közös urnafülkében nyugszanak a Farkasréti temetőben [A 60–4–313].
„Kati néni bölcs volt, és mindig kedves. Nem szerette a fellengzős, dagályos embereket, egyszerű volt. Negyvenéves főiskolai (későbbi nevén egyetemi) tanári pályája alatt összesen hetven növendéket tanított, akikből sikeres pódiumművészek és/vagy tanárok lettek idehaza és külföldön. Növendékei kezdettől fogva Kati néninek szólították, pedig nem volt „nénis”.
Élete végéig kívül-belül fiatal maradt, lendületes, jó humorú, szókimondó. Azt hiszem tanításának kulcsa a zene szeretete volt. A zene anyanyelvére oktatta diákjait türelemmel, bár szigorúan, – de mindig szeretettel és humorral.”
Díjai, elismerései
- Liszt Ferenc-díj III. fokozata (1962)[9]
- Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1965)[10]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1975)[11]
- Április Negyedike Érdemrend (1985)[12]
Jegyzetek
- ↑ a b FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a debreceni polgári születési akv. 2085/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1602/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ „Tanításának kulcsa a zene szeretete volt” = Fidelio 2015. október 20.
- ↑ Művelődésügyi Közlöny, 1962. június 1. (6. évfolyam, 11. szám)
- ↑ Művelődésügyi Közlöny, 1965. augusztus 1. (9. évfolyam, 15. szám)
- ↑ Művelődési közlöny, 1975. május 8. (19. évfolyam, 9. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1985. április 5. (15. szám)
Források
- Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8
- Így láttuk Bartókot. Ötvennégy emlékezés. Szerk. Bónis Ferenc, Püski Kiadó, Budapest, 1995 ISBN 9638256532
- Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. 2. bőv. kiad. Budapest: Zeneműkiadó. 1988. ISBN 9633306728
- Férjével közös oldala a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján
Komolyzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
