Nyikita Jakovlevics Bicsurin

Nyikita Jakovlevics Bicsurin Никита Яковлевич Бичурин
Született	Никита Яковлевич Бичурин 1777. augusztus 29. Tipnery
Elhunyt	1853. május 11. (75 évesen) Szentpétervár
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	csuvas
Foglalkozása	szerzetes, sinológus
Iskolái	Kazan Theological Academy
Kitüntetései	Demidov Prize (1838)
Sírhelye	Lazarjevszkoje temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikita Jakovlevics Bicsurin Никита Яковлевич Бичурин témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyikita Jakovlevics Bicsurin (Никита Яковлевич Бичурин; 1777. augusztus 29. – 1853. május 11.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Bǐqiūlín; magyar népszerű: Pi-csiu-lin; kínaiul: 比丘林), szerzetesi nevén: Jakinf (Иакинф; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Yǐāqīntè; magyar népszerű: Ji-a-csin-tö; hagyományos kínai: 乙阿欽特; egyszerűsített kínai: 乙阿钦特, latinul: Hyacinth, magyarul: Jácint) csuvas származású szerzetes, sinológus, az orosz sinológiai kutatások egyik megalapítója.

Élete

Bicsurin hosszú ideig az orosz misszió vezetője volt Kínában. Előképzettség nélkül szakismereteit is ott. 1828-tól kezdve jelentek meg kínai, mongol és tibeti tárgyú írásai. Tizennégy évet töltött Kínában, és leginkább a nyelv és történelem érdekelte. 1829-ben ő vetette fel először, hogy a Kínai Turkesztán helyett alkalmasabb lenne a Kelet-Turkesztán fogalom bevezetése. 1837-ben ő alapította az Orosz Birodalom első kínai nyelvű iskoláját Kazanyban. Sinológia munkásságának elismeréseképpen az Orosz, a Német és a Francia Tudományos Akadémia is tagjává választotta.

Hivatkozások

Megjegyzések

Források

Irodalom

• Situating the Uyghurs Between China and Central Asia, illustrated, Ashgate Publishing, Ltd. (2007). ISBN 0754670414. Hozzáférés ideje: 2014. március 10. 
• Popova, I. F. & Miasnikov, V. S. (2002), "N. Y. Bichurin as a Translator", Far Eastern Affairs 30 (3): 113–127, <http://dlib.eastview.com/browse/doc/4492090>. Translation of an earlier paper by B. I. Pankratov, with introductory notes.

További információk

• Bicsurin ^{[Tiltott forrás?]} – Pallas Nagylexikon