Pekáry István

Pekáry István
Született1905. február 1.
Budapest
Meghalt1981. augusztus 25. (76 évesen)
Budapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekáry István témájú médiaállományokat.

Pekáry István (Budapest, 1905. február 1. – Budapest, 1981. augusztus 25.) festő, grafikus, textiltervező.

Életpályája

A Dál kisasszonyok násza, Palatinus Strandfürdő bejáratánál. Pekáry István grafikus alkotása (baloldala)
A Dál kisasszonyok násza, Palatinus Strandfürdő bejáratánál. Pekáry István grafikus alkotása (jobboldala)

Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd az 1940-es években állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában élt.[1] A Novecento stílusa nem hatott rá, főiskolai mesterétől is csupán a magyaros témák kedvelését vette át. 1936-ban megalakította a budai szövőműhelyt, ahol népművészeti ihletésű gobelinjei készültek.[1] Jellegzetes egyéni stílust teremtett népművészeti előképek felhasználásával, mely ugyan rokonságban áll a naiv művészettel, de színhasználatában, festék- és ecsetkezelésében, kompozíciós megoldásaiban, képszerkesztésében professzionális. Elbeszélő képei meseszerűek, textiljei főként a magyar népmeséket és legendákat ábrázolják. A második világháború előtt három ízben szerepeltek képei a velencei biennálén. Számos színházi és operaprodukcióhoz tervezett díszlet- és kosztümterveket Magyarországon és külföldön 1933–1962 között (Fővárosi Színház; Nemzeti Színház; Schiller Theater, Berlin; Teatro dell'Opera, Róma; Staatsoper, Bécs). Mestere Rudnay Gyula volt. 1961-ben is több hónapot Olaszországban töltött.

Egyéni kiállításai

  • 1931, 1932, 1933 • Tamás Galéria, Budapest
  • 1942 • Alkotás Művészház, Budapest
  • 1961 • G. Viotti, Torino • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1965 • G. Viotti, Torino
  • 1966 • G. Semiha Huber, Zürich (kat.)
  • 1967 • G. Viotti, Torino
  • 1968 • G. Arno, Firenze
  • 1971 • Galerie Semiha Huber, Zürich • G. Arno, Firenze
  • 1973 • Gekkoso Galéria, Tokió
  • 1975 • Ernst Múzeum, Budapest • Bakony Múzeum, Veszprém.

Gobelinek

  • Alba Regia (1937, Székesfehérvár, Városháza)[2]
  • Szent István (1938, Szeged)[3].
  • Noé bárkája (1942, Budapest)
  • Szüret (1952, Budapest, Művelődésügyi Minisztérium)
  • Népművészet (Magyarország népművészete) (1954, Dunaújváros)[4]
  • Magyarország (1955, Külügyminisztérium)
  • Kisfaludy (1956, Budapest, Szőlészeti Kutatóintézet)
  • Falu (1959, Budapest, MTA).

Válogatott csoportos kiállítások

  • 1932, 1938, 1942 • XVIII., XXI., XXIII. velencei biennále, Velence
  • 1967 • Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1973, 1974 • Magyar művészek, Sapporo (JP).

Köztéri művei

  • freskó (A meotiszi monda − alternatív cím: A csodaszarvas, 1937, Budapest, Palatinus fürdő, a II. világháborúban elpusztult) 2017. októberi felavatással rekonstruálták.[5]
  • mozaik (Felvidék visszatérése, 1939. Mozaik. Gádor Istvánnal. Budapest, VII. Károly körút, 13–15.)[6]
  • freskó (1941, Róma, Villa Caprioni)
  • freskó (1946, Budapest-Újpest, Magyar Pamutipar Munkásszállója)
  • mozaik (metlachi, 1955, Budapest, Albertfalvai lakótelep)
  • festett kerámia – Bakony (festett csempe, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, 1998-ban áthelyezve: Gödöllő, Szent István Egyetem)[7]
  • festett kerámia – Hortobágy (festett csempe, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, 1998-ban áthelyezve: Gödöllő, Szent István Egyetem)[8]
  • sgraffittó (1958, A győri vár- Győr, Vasútállomás)

Díjak, elismerések

  • 1930: Szinyei Merse Pál Társaság, dicsérő oklevél
  • 1931: Szinyei Merse Pál Társaság, kitüntető oklevél
  • 1932: Szinyei Merse Pál Társaság, Nemes Marcell-díj
  • 1934: Triennálé, Milánó, ezüstérem
  • 1937: Triennálé, Milánó; Világkiállítás, Párizs, ezüstérem és Diplôme d'Honneur
  • 1939-1941: Budapest Székesfőváros római ösztöndíja
  • 1940: Triennálé, Milánó, Gran Premio
  • 1956: Munkácsy Mihály-díj

Jegyzetek

  1. ↑ a b Halálhíre. Magyar Hírlap, 1981. augusztus 28. 201. szám, 11. o.
  2. ↑ Alba Regia, 1927. Szövés: Ungár Klára, 1937/38. Köztérkép, Szapet műlapja
  3. ↑ Szent István emlékezete falikárpitokon 1938–2000 (Szeged, 2001)
  4. ↑ Magyarország népművészete. Köztérkép, Szapet műlapja.
  5. ↑ A meotiszi monda. Köztérkép, Göröntsér Vera műlapja.
  6. ↑ Felvidék visszatérése, fali mozaik. Köztérkép, Ocsovai András műlapja
  7. ↑ Bakony. Köztérkép. Ocsovai András műlapja.
  8. ↑ Hortobágy. Köztérkép. Ocsovai András műlapja.

Források

  • Artportal
  • Pogány Gábor-Wehner Tibor: Pekáry István. Arpotál Lexikon. Megtekintve 2023-06-28 Archiválva 2023. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Művészet folyóirat 1961.09 szám Urbach Zsuzsa

További információk

  • Dékány András: Ludas Matyi. (Bábjáték öt képben). Díszlet- és jelmeztervező: Pekáry István. OSZMI Adattár. Megtekintve: 2023-06-26
  • Személyi adatai az OSZMI Színháztörténeti Adattárában. Megtekintve 2023-06-28
  • 56 alkotása az Iparművészeti Múzeumban. (51 darab az Ex-libris gyűjteményben, és 5 kárpit a Textil- és viseletgyűjteményben
  • Pekáry István gobelinképei az Intercisa Múzeumban. Híradó. 1995. július 6. József Attila Könyvtár, Dunaújváros. Médiatár JAKDK. Megtekintve 2023-06-28
  • Pekáry Istvánnal kapcsolatos 1960-as, 1970-es öt darab fotó az MTVA Archívumában. Vízjelezett
Nemzetközi katalógusok
  • művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap