Rajniss Ferenc
| Rajniss Ferenc | |
 | |
| A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első | |
| Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1944. október 16. – 1945. március 7. | |
| Előd | Rakovszky Iván |
| Utód | Szálasi Ferenc |
| Született | 1893. július 24.[2] Bártfa |
| Elhunyt | 1946. március 12.[1] (52 évesen) Budapest |
| Párt | |
| Házastársa | Fényes Anna[3] |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Londoni Egyetem (–1928, közgazdaság-tudomány) |
| Vallás | latin rítusú katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rajniss Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Rajniss Ferenc Jakab (Bártfa, 1893. július 24. – Budapest, 1946. március 12.)[1] szélsőjobboldali magyar újságíró, lapszerkesztő, politikus, az Új Magyarság és a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A Népbíróság ítélete alapján kivégezték.
Életrajza
Római katolikus családban született, apja Rajniss János, anyja Blaskovits Mária volt. Nagyváradon tanítóképzőt végzett, és az első világháborúig Bukarestben, a helyi magyarok képzésére fenntartott Szent László Intézetben tanított. A háborúban előbb a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1915-ben fogságba esett. 1919-ben megszökött Szibériából, de a finn határon elfogták, és halálra ítélték. Végül Petrográdban és Moszkvában tartották börtönben 1922-ben, amikor magyarországi kommunista foglyokért magyar rabokat engedtek haza.
Magyarországon szociális intézményeknél dolgozott, majd 1926-tól kezdve két évig New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanult. Hazatérve megalapította a Vöröskeresztnek alárendelt első szociális iskolát, majd pénzügyi-közgazdasági tanulmányait Londonban fejezte be 1928-ban. Ugyanebben az évben az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) titkára, a következő évben pedig aligazgatója lett. Az OTI szanálásakor lemondott, 1931-ben közgazdasági doktorátust szerzett Budapesten. Közben beutazta Európát, és szociálpolitikai témakörben angolul, németül és franciául is publikált.
1935-ben pártonkívüliként képviselővé választották Dombóváron a Gömbös Gyula támogatásával létrejött úgynevezett Reformnemzedék színeiben, ám ez a mozgalom rövidesen elenyészett. 1936-ban megnősült, elvette Fényes Annát, Fényes Endre és Abonyi Ilona lányát.[4] 1937-ben a nemzetiszocialista Nemzeti Front tagja lett, a parlamentben is őket képviselte. A belső ellentétek hatására,1939 januárjában elhagyta a pártot. 1939-ben a Magyar Élet Pártja képviselője lett (ismét Dombóváron jutott mandátumhoz), majd átlépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. Az Új Magyarság, később a Magyar Futár szerkesztője volt. Az országgyűlésben hatásos szónoklatokat tartott. 1944. október 16. és 1945. március 7. között[5] látta el a Szálasi-kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket. A Népbíróság a második világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, kivégezték.
Főbb művei
- A szociális nevelés értéke és anyaga; Pesti Könyvny., Bp., 1929
- A jobb magyar életért. Rajniss Ferenc cikkeiből. Megjelentek az Új Magyarságban; Kertész Ny., Bp., 1935
- Nyílt levél gróf Teleki Pál m. kir. miniszterelnök úrhoz dr. Kacsoh Bálint v. árkormánybiztos, kereskedelemügyi államtitkár ügyében; Centrum Ny., Bp., 1941
- Szálasi minisztere voltam. Rajniss Ferenc naplója; szerk., tan., dokumentumtár, jegyz. Sipos Péter; Palatinus, Bp., 2001 (Korok és dokumentumok) ISBN 963-9259-71-3
Jegyzetek
- ↑ a b Halálesete bejegyezve Bp. V. ker. polgári halotti anyakönyv 175/1946. folyószáma alatt.
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ HU BFL - VII.171.a - 1944 - 0873.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Bp. IV. ker. polgári házassági anyakönyv 107/1936. folyószáma alatt.
- ↑ Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium
Források
- Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 349–350. o.
- Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 290–291. o.
