Sassy Attila

Sassy Attila Elemér (Sassy-Szabó Attila, művésznevén Aiglon) (Miskolc,^[6][7][8] 1880. október 17.^[8] – Budapest, 1967. október 11.^[8]) magyar festőművész, grafikus.

Életpályája

Szülei Sassy Árpád és Szirmay Terézia voltak,^[8] bátyja Sassy Csaba költő, újságíró volt. Apai ágon a nemes sassi Szabó család leszármazottja volt. 1898-ban Budapesten Ferenczy Károly magániskolájában kezdte művészi tanulmányait. Párizsban Anton Ažbe művésziskolájában tanult, 1904-ben Münchenbe utazott. 1905-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1906-ban visszatért Miskolcra, ahol a Kaffka Margit körül csoportosuló művésztársaság tagja lett, és illusztrálta Kaffka Ópium-álmok című kötetét. Neve ezzel vált országosan ismertté. A miskolci festők tárlatán 1905-ben mutatkozott be, és többek között Kaffka Margit is meleg szavakkal méltatta képeit. 1906-ban Münchenbe, majd Párizsba utazott; a Julian Akadémia hallgatója lett; itt Jean-Paul Laurens és Lucien Simon oktatta. 1908-ban Budapestre költözött, és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál szobrászatot tanult. Kiállított Párizsban, majd 1910-ben a budapesti Művészházban tartott kiállítása is sikert hozott számára. 1910-ben Miskolcon is kiállított, a több mint száz alkotást bemutató tárlatot a Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte. Az 1917-es, a Művészházban bemutatott Krisztus sírbatétele című festményével elnyerte Lánczy Leó 500 koronás díját.

Tíz évig élt Pesterzsébeten, de nem tudta megszeretni a környezetet, a tájat. Később közös műterme volt az Ilona-lépcsőnél Medgyessy Ferenccel, majd az Alkotás, az Orlay, az Abonyi, a Mária és a Nádor utcában lakott, végül visszatért a Mária utcába. Változatos technikákat alkalmazott, készített olajképeket, szén- és tusrajzokat, temperákat, pasztellképeket, karikatúrákat ismert barátairól, írókról, művészekről, és még az alkalmazott grafikában is alkotott: nívós borcímkéket rajzolt, illetve tervezett. Témái is igen változatosak: szívesen készített aktokat, portrékat, önarcképeket, tájképeket, csendéleteket, szimbolikus és bibliai témájú táblaképeket. Utolsó kiállítása 1943-ban volt. 1963-ban a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta 37 festményét és számos grafikáját.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Magánélete

Kaffka Margit (1880–1918) szerelme volt. 1909. október 26-án Budapesten házasságot kötött Farkas Jolán Gizellával (1887–?).^[8][9]

Kiállításai

• ? – Párizs
• 1905 – Miskolci festők tárlata, Miskolc
• 1910, 1911, 1912, 1913 – Művészház, Budapest
• 1913 – Ungvár
• 1914 – Miskolc
• 1915 – Szent György Céh, Budapest
• 1917 – Szépművészeti Múzeum, Budapest
• 1918 – Műcsarnok, Budapest
• 1919 – Nemzeti Szalon, Budapest
• 1923 – Nemzeti Szalon, Budapest
• 1923 – Műcsarnok, Budapest
• 1926, 1931 – Pesterzsébet
• 1932 – Nemzeti Szalon, Budapest
• 1934 – Fränkel Szalon, Budapest
• 1943 – Alkotás Művészház, Debrecen

Műveiből

• Ópium-álmok (1906)
• Új típusok (1910)
• Medgyessy Ferenc (1910)
• Nő fotelban (1920)
• Fények (1935)
• Akt
• Új idők

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Attila Sassy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Miskolc lexikon: Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 223–224. o. ISBN 9630647354  
• Hung-Art.hu
• Bogdál Ferenc: Sassy Attila – 1880–1967. In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. Zádor Tibor (szerk.). Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 1970. 317–322. o.  

További információk

• Sz. Kürti Katalin: Medgyessy – szemtől szemben. Gondolat Kiadó, Budapest 1983
• A Nemzeti Szalon Almanachja (Képzőművészeti lexikon). Szerkesztette: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő (Budapest, 1912)
• Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848–2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8