Stilisztika

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: sürgős formázást és lektorálást igényel. Valaki ért hozzá?

Nyelvészet
Általános nyelvészet
Fonológia · Morfológia Szintaxis Szemantika · Pragmatika Stilisztika · Lexikológia
Leíró nyelvészet
Fonetika Etimológia · Nyelvtörténet Történeti-összehasonlító nyelvészet Nyelvtipológia Kontrasztív nyelvészet Areális nyelvészet Dialektológia Kontaktusnyelvészet Gendernyelvészet
Alkalmazott nyelvészet
Anyanyelv-pedagógia Fordítástudomány Idegennyelv-oktatás Igazságügyi nyelvészet Lexikográfia Nyelvpolitika és nyelvi jogok Terminológia
Nyelvészeti irányzatok
Formális nyelvtan Kognitív nyelvészet Strukturalizmus Szociolingvisztika
Interdiszciplínák
Antropológiai nyelvészet Diskurzuselemzés Szövegnyelvészet Korpusznyelvészet Névtan Neurolingvisztika Pszicholingvisztika Nyelvtechnológia Számítógépes nyelvészet
Kapcsolódó területek
Helyesírás Kommunikációtan · Retorika Szemiotika
Sablon:Nyelvészet m v sz

A Wikipédia vonatkozásában lásd a Stilisztikai útmutató című lapot!

A stilisztika a nyelvtudomány egyik ága. A szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. A nyelv- és az irodalomtudomány köztes területén elhelyezkedő tudományág, amely a nyelvi kifejezőeszközök, kifejezésmódok több kommunikációs tényezőtől meghatározott sajátosságainak tanulmányozásával foglalkozik. Három fő területe:

• A nyelvi stilisztika (egy bizonyos nyelvet vizsgál)
• A leíró stilisztika (a nyelv kifejezőerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevőit vizsgálja)
• Az irodalmi stilisztika (egyes írók, művek, műfajok, korok stb. vizsgálata)

A stílus fogalma

A stílus fogalma: kifejezési eljárások összessége, mindig választás és elrendezés eredménye. A jó stílus jellemzői: világos, tömör, erőteljes.

A stílus görög eredetű szó, jelentése: toll, jelentéstapadással kifejezésmód. A nyelvi stílus nyelvi kifejezésmódot jelent.

Stílushibák

1. Igénytelenség: felületes mondatszerkesztés, pongyolaság
2. Stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése (Pl. A márciusi ifjak végigslattyogtak a városon.)
3. Stílustévesztés: beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnem (Pl. Évnyitón: „Srácok, ezt az évet klasszul végig kell tolnotok.”)
4. Kifejezésbeli, szóhasználati hibák: túl sok idegen szó használata, közhelyek, képzavar, szleng

A stílusérték

A stílusérték sajátos jelentéstöbblet. Alapja: denotáció (szó elsődleges jelentése) és konnotáció (másodlagos, vagy járulékos jelentés)

Fajtái:

• alkalmi
• állandósult

A stílusárnyalat

A stílusárnyalat: a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a témához és a hallgatóhoz való viszonya. Fajtái: patetikus, ironikus, gúnyos, humoros, családias.

Stílusminősítés

Stílusminősítés: állandósult stílusérték

• A stílusárnyalatok és a stílusminősítések kapcsolata
• A stílusminősítések fajtái pl. hivatalos, tréfás, bizalmas, pejoratív, argó stb. (személy – hivatalos, egyén – rosszalló, emberfia – régi irodalmi, ürge – argó, pára - népies, muki – tréfás, teremtés – bizalmas, halandó – választékos)

Az esztétikai minősítések

Fogalma: az esztétikai tárgy hatására a befogadóban kialakuló ízlésítélet. Négy fő fajtája: patetikus (lelkesedés), objektív (semlegesség), negatív (túlzás, torzítás), kevert (humor, gúny, irónia, szarkazmus vagy malícia)

Fajtái:

• Egynemű
  • Egynemű pozitív
    • Szépség – zavartalan gyönyörködés
    • Fenségesség – hódolat
    • Magasztosság – csodálat
    • Tetszetősség – enyhe lenézéssel való gyönyörködés
  • Egynemű negatív
    • Rútság – viszolygás
    • Rettenetesség – iszony
    • Alantasság – undor
    • Közönségesség - önvád
• Kevert
  • Kevert komoly
    • Tragikum – katarzis
    • Elégikusság – kontempláció
  • Kevert komolytalan
    • Komikum – lelepleződés
    • Groteszk – vonzódásból viszolygás
    • Abszurd – vonzódásból iszony
    • Bizarr – iszonyból viszolygás

Stíluseszközök

Két fő fajtájuk: nyelvi és nem nyelvi

• Nyelvi stíluseszközök
  • frazeológia
  • szóképek
  • alakzatok
  • grammatikai elemek
  • expresszivitás
  • evokáció
• Nem nyelvi stíluseszközök
  • nem verbális kommunikáció
  • zeneiség
  • a szöveg képe
  • szövegformálás

Frazeológia

Szókészlet: archaizmus, neologizmus, idegen szavak, hangalak és jelentés viszonya Szólások, közmondások

A szóképek (trópusok)

• Hasonlat és metafora
• Megszemélyesítés
• Szinesztézia
• Szimbólum: galamb, láng
• Allegória: egész gondolaton átfutó metafora, v megszemélyesítés
• Metonímia: érintkezésen alapul; ok-okozati (szeméből a bánat eredt), térbeni érintkezés (3-as asztal fizet), időbeli érintkezés (aratáshoz jövök)
• Szinekdoché: szám és személybeli (egyes számban kezd, többesben fejez be), faj-, nembeli (madár énekel)

Az alakzatok

• Ismétlés
• Ellentét (oximoron és paradoxon)
• Halmozás
• Fokozás
• Felcserélés
• Kihagyás, elhallgatás

Grammatikai elemek

• Szófajok
• Ragozás
• Mondatformák
• Modalitás

Expresszivitás és evokáció

• Az expresszivitás (kifejező erő) fajtái: erősítés: nagyítás, túlzás, gyengítés: kicsinyítés, szépítés (eufémia)
• Az evokáció (felidéző erő) fajtái: reminiszcencia, allúzió

Zeneiség

• Hangszimbolika
• Magánhangzók és mássalhangzók aránya, minősége
• Hangutánzó, hangulatfestő szavak
• Ritmus és rím
• Paranyelvi elemek; hangsúly, hanglejtés

A szöveg képe

A szöveg képe és a szövegformálás: kiemelés, illusztrációk, központozás, tagolás

Stílusrétegek

Fogalma: a kommunikációs színtereknek és helyzeteknek megfelelő speciális kifejezésmódok

Fajtái:

• Írott nyelvi stílusok:

1. Tudományos stílus
2. Publicisztikai stílus
3. Hivatalos stílus
4. Szépirodalmi vagy művészi stílus
5. Levélstílus

• Beszélt nyelvi stílusok:

1. Társalgási stílus
2. Szónoki stílus
3. Előadói stílus

Meghatározó elemeik: szókészlet, mondatszerkesztés, szövegszerkesztés, nem verbális eszközök, műfajok

A publicisztikai stílus jellemzői

• választékos szókészlet
• neologizmus, divatszók
• nyelvi panelek (sablonok)
• egyéni nyelvi lelemény
• kiemelés és illusztráció fontos
• ötvözi a stílusrétegeket

A hivatalos stílus jellemzői

• szakkifejezések
• terjengősség
• tárgyilagosság
• kötött forma
• kötött stílus

Hivatalos stílus: általában használt kisebb ügyiratok; nyugta, elismervény, kötelezvény. Belső ügyvitel iratai: feljegyzés (osztályközi levelezés), emlékeztető (tárgyjelentés, úti jelentés)

Egyéb szubjektív műfajok: üzleti levél, önéletrajz, kísérőlevél (konkrét személynek), motivációs levél.

A sajtóműfajok

Tartalom és forma dialektikus viszonya. A befogadó nem tudja pontosan definiálni, megkülönböztetni, de vannak elvárásai adott műfajjal szemben

Két fő csoport: tájékoztató műfajok, véleményközlő műfajok

Tájékoztató műfajok

• Objektivitást követel (hivatalos árnyalat): hír, tudósítás, közlemény
• Szubjektivitást enged (hivatalos mellett lehet bizalmas, humoros vagy ironikus): riport, interjú, recenzió

A recenzióról: informál, tartalmaz alapvető bibliográfiai adatokat (szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó cég, oldalszám, kötet ár), rövid, tömör

Véleményközlő műfajok

Alapvetően szubjektív műfajok. Témától függően a patetikus árnyalattól a gúnyosig mindent megenged.

Visszafogottabb műfajok

Rokonságban vannak a tájékoztató műfajokkal: hírfej, kommentár, jegyzet. A humor válfajai: kroki, glossza, karcolat

Hangvételüket tekintve sokoldalú műfajok

Vezércikk, kritika, esszé, nyílt levél, olvasói levél, útirajz.

A kritika

A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. A szerkesztő és a kritikus értékítélete is szerepel benne. Hangvételét tekintve lehet magasztaló, humoros, ironikus, sőt gúnyos is. Fontos, hogy etikus maradjon! A jó kritika, kritikus – etikus és szórakoztató. Nem pusztán véleményez, hanem érvel is. Közérthető, nem személyeskedő, olvasmányos, szellemi élményt nyújt.

A nyílt levél

Írója közéleti személy. Címzettje szintén közéleti személy, csoport vagy szervezet. Megszólítottja azonban nemcsak a címzett, Émile Zola, Dreyfus-per, „Vádolok!" („J’accuse!")

Az olvasói levél

Szerzőjét nem kötelezi az újságírói etika. A szerkesztőt viszont minősítheti, milyen leveleket közöl, illetve hogyan reagál rájuk. Visszajelzés, mely adott lap hatását, sikerét jelzi. Más olvasókkal való kapcsolat eszköze is.

Források

• Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.
• Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.
• Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003.
• Jenei Teréz, Pethő József (szerkesztő): Stílus és jelentés Tanulmányok Krúdy stílusáról, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004.
• Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
• Szathmári István: A magyar stilisztika A kezdetektől a XX. század végéig, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
• Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
• Péter Mihály: Nyelv, stílus, költői beszéd Válogatott tanulmányok, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
• Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008.
• Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig Válogatott tanulmányok, cikkek, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
• Szathmári István: Stíluseszközök és alakzatok kislexikona, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
• Péter Mihály: A leplező nyelv Álcázás és ámítás a nyelv használatában, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2012.