Szahalini luc
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Telepített példány a bajorországi Grafrathban | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| Picea bicolor | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Elterjedése | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szahalini luc témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szahalini luc témájú médiaállományokat és Szahalini luc témájú kategóriát. |
A szahalini luc (Picea glehnii) a fenyőalakúak (Pinales) rendjében a fenyőfélék (Pinaceae) családjába sorolt lucfenyő (Picea) nemzetség egyik faja. Tudományos nevét első leírójáról, Peter von Glehn balti német botanikusról kapta.
Származása, elterjedése
Japánban, Hokkaidó szigetén, valamint a névadó Szahalin déli részén és a Kuril-szigetek déli tagjain honos. Egy kis, elszigetelt populációja maradt fenn Honshu északi részén.
Megjelenése, felépítése
Megjelenése a szerb lucéhoz (Picea omorika) igen hasonló, de koronája annál szélesebb.
Életmódja, termőhelye
Teljesen télálló. A lucfenyő-gubacstetű (Adelges abietis) nem fertőzi. Fő elterjedési területén állománya stabil; védelme nem szükséges (IUCN).
Felhasználása
Felhasználása jelentéktelen; a kertészetekben nem jött divatba. Bonszainak alkalmas.
Képek
-
Pikkelyesen leváló kérge -
Magonca
Jegyzetek
Források
- Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 142. old.
- IUCN Red List: Picea glehnii
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
