Vilmos porosz királyi herceg (1882–1951)

Ez a szócikk II. Vilmos német császár fiáról, Poroszország és Németország trónörököséről szól. Hasonló címmel lásd még: Vilmos porosz herceg (egyértelműsítő lap).

Vilmos királyi herceg
Született	1882. május 6. Potsdam, Német Birodalom
Elhunyt	1951. július 20. (69 évesen) Hechingen, NSZK
Állampolgársága	német
Házastársa	Cecília mecklenburg–schwerini hercegnő (1905. június 6. – )[1]
Gyermekei	Prince Wilhelm of Prussia Prince Hubertus of Prussia Prince Frederick of Prussia Lajos Ferdinánd porosz herceg Princess Alexandrine of Prussia Princess Cecilie Viktoria of Prussia
Szülei	Auguszta Viktória német császárné II. Vilmos német császár
Foglalkozása	katonatiszt politikus
Iskolái	Bonni Egyetem
Kitüntetései	Pour le Mérite Aranygyapjas rend lovagja Order of Glory Order of the Redeemer Szent Szaniszló-érdemrend Magyar Királyi Szent István-rend
Halál oka	betegség
Sírhelye	Hohenzollern-kastély
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilmos királyi herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vilmos porosz királyi és német császári herceg (németül: Kronprinz Wilhelm von Preußen, teljes nevén Friedrich Wilhelm Victor August Ernst; Potsdam, 1882. május 6. – Hechingen, 1951. július 20.) német császári és porosz királyi herceg, a Német Birodalom trónörököse, édesapja halála után a Hohenzollern-ház feje és a német monarchisták szemében III. Vilmos német császár és porosz király.

Élete

Származása és ifjúkora

Vilmos herceg 1882-ben született a potsdami Marmorpalaisban II. Vilmos német császár és Auguszta Viktória schleswig–holsteini hercegnő első gyermekeként. Iskolás éveit a plöni Prinzenhausban töltötte, majd katonai körökben folytatódott tovább oktatása.

1903-ban viszonyt kezdett Geraldine Farrarral, egy amerikai operaénekesnővel. A kapcsolat kettejük között felbomlott, amikor Vilmos herceg 1905. június 6-án, Berlinben feleségül vette Cecília mecklenburg–schwerini hercegnőt, III. Frigyes Ferenc mecklenburg–schwerini nagyherceg és Anasztaszija Mihajlovna orosz nagyhercegnő leányát. Házasságuk első évei boldog harmóniában teltek el, a trónörökös rajongott szép feleségéért, aki hat gyermekkel ajándékozta meg:

• Vilmos Frigyes porosz herceg (1906. július 4. – 1940. május 26.)
• Lajos Ferdinánd porosz herceg (1907. november 7. – 1994. szeptember 25.), Németország és Poroszország címzetes uralkodója
• Hubert porosz herceg (1909. szeptember 30. – 1950. április 8.)
• György Frigyes porosz herceg (1911. december 19. – 1966. április 20.)
• Alexandrina porosz hercegnő (1915. április 7. – 1980. április 7.)
• Cecília porosz hercegnő (1917. szeptember 5. – 1975. április 21.).

Az első világháború alatt

1914-ben, nem sokkal az első világháború kitörése előtt a trónörököst az 5. hadsereg parancsnokává nevezték ki. A herceg és csapata részt vett a verduni csatában, mely német vereséggel végződött. 1916 novemberében az 5. hadsereg helyett a Német trónörökös Hadseregcsoport (Heeresgruppe Deutscher Kronprinz) került az irányítása alá. A világháború végének közeledtével, mikor kezdett egyre világosabbá válni, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút, a herceg is egyre jobban beleszólt édesapja politikájába. Nagy szerepe volt abban, hogy 1917. július 13-án Theobald von Bethmann-Hollweg lemondjon kancellári tisztségéről.

A német forradalom után

1918-ban kitört a német forradalom, melynek eredményeként megdöntötték a monarchiát. II. Vilmos császár és Vilmos trónörökös is aláírta a nyilatkozatot, melyben lemondtak a német trónról. Ezután a kormány száműzte őket az országból, több más családtaggal egyetemben. Vilmos herceg felesége, Cecília hercegné mindazonáltal Németországban maradhatott a gyermekekkel. A császári család tagjai száműzetésük alatt a holland Wieringen szigeten éltek.

1923-ban a német kancellár, Gustav Stresemann visszahívta a herceget a száműzetésből. 1932-ben indulni szeretett volna a német elnöki választásokon mint Paul von Hindenburg ellenfele, azonban édesapja tanácsára végül elvetette az ötletet. Később szimpatizálni kezdett Adolf Hitlerrel és a náci párttal, mivel bennük látta a bolsevizmus és a marxizmus legfőbb ellenségeit. Több olyan szervezettel is kapcsolatban állt, melyek szorosan kötődtek a nácikhoz; illetve a párt több rendezvényén is megjelent. Egyik legjobb barátjának, Kurt von Schleicher kancellárnak 1934-es meggyilkolását követően a herceg visszavonult a politikai élettől. 1919 és 1934 közötti tevékenységének nagy részét az jelentette, hogy megpróbálta előkészíteni a Hohenzollern-ház visszatérését és a monarchia visszaállítását; és eleinte úgy látta, hogy ebben Hitler támogatni tudná őt.

Mivel feleségével elidegenedtek egymástól a száműzetés évei alatt, Vilmos herceg egyedül, magánemberként vészelte át a második világháborút családi birtokainak egyikén. Legidősebb fia, Vilmos Frigyes herceg elesett a háborúban 1940-ben. II. Vilmos császár 1941. június 4-én bekövetkezett halálával Vilmos herceg lett a Hohenzollern-ház feje, illetve III. Vilmosként névlegesen Németország császára és Poroszország királya. A világháború után a szovjetektől tartva rövid időre Franciaországba menekült. A szovjet csapatok elfoglalták a család brandenburgi birtokait, így a herceg Svábföldön fekvő földjeire tért vissza. Itt hunyt el 1951. július 20-án, szívinfarktus következtében. Őt és feleségét is a Hohenzollern-kastélyban helyezték örök nyugalomra.

Források

• Életrajzi adatok (angol nyelven). www.thepeerage.com
• Életrajza (német nyelven). www.preussen.de. [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)

1. ↑ p10107.htm#i101067, 2020. augusztus 7.