Jean-Pierre Kahane

Jean-Pierre Kahane
2006-ban
Született	1926. december 11.[1][2] Párizs 12. kerülete[2]
Elhunyt	2017. június 21. (90 évesen)[3][2][4] Párizs 14. kerülete[2]
Állampolgársága	francia
Szülei	Ernest Kahane
Foglalkozása	matematikus
Tisztsége	elnök (1972–1973, Société Mathématique de France) elnök (1975–1978, Université Paris-Sud) egyetemi elnök (1975–1978, Université Paris-Sud) elnök (1983–1990, International Commission on Mathematical Instruction) elnök (2001–2004, Union rationaliste) elnök (2004–2007, Comité national français d'histoire et de philosophie des sciences)
Iskolái	Lycée Henri-IV (–1946) École normale supérieure (1946–1949) Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (1949–1954)
Kitüntetései	Cours Peccot (1957)[5] Maurice Audin Mathematic Prize (1960)[6][7] Servant Prize (1972)[5] Prix de l'Etat (1980) honorary doctorate at the Laval University (1992)[8] Émile Picard Medal (1995)[5] az American Mathematical Society tagja (2013)[9][10] a francia Becsületrend főtisztje (2016. december 30.)[11]
Sírhelye	Père-Lachaise temető[5]
MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Kahane témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Pierre Kahane (Párizs, 1926. december 11. – Párizs, 2017. június 21.) francia matematikus, a matematikai tudomány doktora, a Francia Természettudományi Akadémia rendes, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Életútja

A párizsi École normale supérieure-ben szerzett matematikusi oklevelet 1949-ben. 1949-től 1954-ig a párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (Centre national de la recherche scientifique) gyakornoka, majd tudományos segédmunkatársa volt. 1954-ben megszerezte a tudományok doktora címet, ezt követően 1961-ig tanársegédi, illetve egyetemi tanári címmel a Montpellier-i Egyetemen tanított. 1961-ben az Dél-párizsi Egyetemen a matematika egyetemi tanárává nevezték ki. Itt tanított 1994-es nyugdíjazásáig. 1994-től az egyetem professor emeritusa volt. 1975-től 1978-ig az egyetem rektori feladatait is ellátta.

Munkássága

Fő kutatási területe a komplex függvényeket vizsgáló analitikus számelmélet. Behatóan foglalkozott kvázianalitikus és periodikus függvényekkel, trigonometrikus függvénysorokkal, valamint ezek approximációelméletével, azaz egyszerű függvényekkel való megközelítésük lehetőségeivel. Tanulmányozta a Dirichlet-sorok kiterjesztési lehetőségeit, a Fourier-transzformáció és az abszolút konvergens Fourier-sorok elméletét.

Az 1980-as évektől foglalkozott a matematika tudománytörténetével is, mások mellett tanulmányokat írt a magyar Fejér Lipót és Pólya György matematikusi munkásságáról is.

Társasági tagságai és elismerései

1982-ben a Francia Természettudományi Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagja lett. 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1972–1973-ban a Francia Matematikai Társaság (Société mathématique de France), 1974–1978-ban a Francia Matematikusok Nemzeti Bizottsága (Comité national français de mathématiciens), 1982–1990-ben a Nemzetközi Matematikatanítási Bizottság (Commission internationale de l’enseignement mathématique) elnöki tisztét töltötte be.

Tudományos eredményei elismeréseként 2002-ben a francia Becsületrend lovagja lett.

Főbb művei

• Sur quelques problèmes d'unicité et de prolongement relatifs aux fonctions approchables par des sommes d'exponentielles. 1954. (Doktori disszertáció)
• Ensembles parfaits et séries trigonométriques. Paris, 1963. (Raphaël Salemmel)
• Séries de Fourier aléatoires. Montréal, 1966.
• Some random series of functions. Lexington, 1968.
• Séries de Fourier absolument convergentes. Berlin–New York, 1970.

Jegyzetek

Források

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 412. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Adatlapja a Francia Akadémia honlapján

Ez a francia személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!