Katarina Witt

Katarina Witt
Született1965. december 3. (58 éves)
Staaken, NDK
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
SzüleiManfred Witt
Foglalkozásaműkorcsolyázó
Kitüntetései
  • Hall of Fame des deutschen Sports
  • Hazafias Arany Érdemrend
  • Patriotic Order of Merit (honor clasp)
  • Sportsman of the year (1984)
  • Ezüst Olimpiai Érdemrend (1988)
  • Osgar (2007)

Magassága165 cm
Testtömege55 kg[1]

  • weboldal
  • Facebook
  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Katarina Witt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szerzett érmek
Az  NDK színeiben
Műkorcsolya
Olimpiai játékok
arany
1984, Szarajevó
egyéni
arany
1988, Calgary
egyéni
Világbajnokság
ezüst
1982, Koppenhága
egyéni
arany
1984, Ottawa
egyéni
arany
1985, Tokió
egyéni
ezüst
1986, Genf
egyéni
arany
1987, Cincinnati
egyéni
arany
1988, Budapest
egyéni
Európa-bajnokság
ezüst
1982, Lyon
egyéni
arany
1983, Dortmund
egyéni
arany
1984, Budapest
egyéni
arany
1985, Göteborg
egyéni
arany
1986, Koppenhága
egyéni
arany
1987, Szarajevó
egyéni
arany
1988, Prága
egyéni

Katarina Witt (Staaken, NDK, 1965. december 3. –) kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő.

Élete

Sportpályafutása

Katarina Witt az 1988-as prágai Európa-bajnokságon

Sok más sikeres keletnémet sportolóval együtt ő is a Karl-Marx-Stadtban működő Gyermek- és Ifjúsági Sportiskolában kezdte pályafutását. 1977-től kezdve Jutta Müller edző vezetésével készült fel a versenyekre. 1982-ben aratta első sikerét, amikor a koppenhágai világbajnokságon ezüstérmet nyert.

1983-ban nyerte élete első Európa-bajnoki címét. 1984-ben vett részt élete első olimpiáján. A szarajevói téli játékokról aranyérmesként térhetett haza, még ebben az évben az NDK polgárai az év sportolójává választották.

A következő olimpiáig hátra lévő négy évben Witt a világ legjobbnak tartott korcsolyázója lett.

Négy év alatt három világbajnoki arany- és egy ezüstérmet gyűjtött be, illetve négyszer állhatott az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokára. 1988-ban toronymagas esélyesként érkezett a calgaryi olimpiára, ahol megvédte négy évvel korábbi bajnoki címét. Sikereiért megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kitüntetését, az Olimpiai Rendet is.

1988 törést is jelentett sportkarrierjében. A szocialista országokban szokatlan utat választva 1988-tól profinak szerződött és három évig Észak-Amerikában turnézott. A nyugaton elért sikerek ellenére nem fordított hátat az NDK-nak sem. Továbbra is tagja volt az NDK ifjúsági szervezetének, a Szabad Német Ifjúság (FDJ) vezetőségének, és a szocialista állam reprezentánsaként több rendezvényen is szerepelt. Szerepvállalása ellenére nem élvezte a keletnémet hatóságok bizalmát, a Stasi munkatársai folyamatosan megfigyelték.[2] Profi sportoló lévén már nem indulhatott az 1992-es albertville-i olimpián.

1994-ben sikeresen visszaminősíttette magát amatőr sportolóvá, így rajthoz állhatott a lillehammeri olimpián. A versenyek alatt a közönség kedvence volt, ám az ott elért hetedik hely már az élsporttól való végleges búcsúját jelentette.

A sportkarrier után

Észak-amerikai tartózkodása idején a filmezés iránt is érdeklődni kezdett és itt is kitűnt profizmusával. 1990-ben Emmy-díjat kapott a Carmen a jégen című filmbeli alakításáért. Később feltűnt a nagy sikerű 1998-as Ronin című amerikai-francia akciófilmben is.

1994-ben jelentette meg önéletrajzi kötetét Meine Jahre zwischen Pflicht und Kür címmel.

1998-ban a Playboy magazin német kiadásában szerepelt aktképeivel. A képsorozat viharos sikert hozott az újságnak, amelynek példányszámait Marilyn Monroe szerepeltetése óta először kapkodták el teljesen. 2001-ben újból az újság lapjaira került.[3]

Napjainkban német kereskedelmi televíziók szakkommentátoraként találkozhat vele a közönség. 1991 óta folyamatosan szervez különböző jégrevüket szerte a világban. 2008-ban vett végleg búcsút a jégtánctól.[4]

Katarina Witt a legtöbb volt NDK-sportolóval szemben megőrizte ismertségét és népszerűségét az egyesült Németországban is. Alapítványa mozgáskorlátozottak sportolását támogatja.[5] Rendszeresen nyilatkozik meg a sportot érintő közéleti témákban és az európai társasági élet egyik kedvelt alakjává vált.[6][7]

Jegyzetek

  1. Olympedia (angol nyelven), 2006
  2. Kati és a Stasi (magyar nyelven), 2001. 01. (Hozzáférés: 2008. november 23.)
  3. MTI: Katarina Witt újra a Playboyban (magyar nyelven). [Origo], 2001. november 15. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  4. Visszavonult a jég legszebb királynője (magyar nyelven). [origo], 2008. március 6. (Hozzáférés: 2008. november 23.)
  5. A Katarina Witt Alapítvány honlapja
  6. Műkorcsolya: Elindult a lavina (magyar nyelven). [origo], 2002. február 15.
  7. Katarina Witt jön a Budapesti Operabálra (magyar nyelven). yumpu.com, 2004. január 29. (Hozzáférés: 2020. október 5.)

Források

  • Katarina Witt profilja az Olympedia oldalán (angolul)Szerkesztés a Wikidatán

További információk

Sablon:Női egyéni műkorcsolya olimpiai bajnokai
  • m
  • v
  • sz
Sablon:Női műkorcsolya világbajnok
  • m
  • v
  • sz
Női egyéni műkorcsolya-világbajnokok
  • 1906–1907: Madge Syers
  • 1908–1911: Kronberger Lily
  • 1912–1914: Méray-Horváth Zsófia
  • 1922–1926: Herma Szabo
  • 1927–1936: Sonja Henie
  • 1937: Cecilia Colledge
  • 1938–1939: Megan Taylor
  • 1947–1948: Barbara Ann Scott
  • 1949–1950: Alena Vrzáňová
  • 1951: Jeannette Altwegg
  • 1952: Jacqueline du Bief
  • 1953: Tenley Albright
  • 1954: Gundi Busch
  • 1955: Tenley Albright
  • 1956–1960: Carol Heiss
  • 1962–1964: Sjoukje Dijkstra
  • 1965: Petra Burka
  • 1966–1968: Peggy Fleming
  • 1969–1970: Gabriele Seyfert
  • 1971–1972: Beatrix Schuba
  • 1973: Karen Magnussen
  • 1974: Christine Errath
  • 1975: Dianne de Leeuw
  • 1976: Dorothy Hamill
  • 1977: Linda Fratianne
  • 1978: Anett Pötzsch
  • 1979: Linda Fratianne
  • 1980: Anett Pötzsch
  • 1981: Denise Biellmann
  • 1982: Elaine Zayak
  • 1983: Rosalynn Sumners
  • 1984–1985: Katarina Witt
  • 1986: Debi Thomas
  • 1987–1988: Katarina Witt
  • 1989: Itó Midori
  • 1990: Jill Trenary
  • 1991–1992: Kristi Yamaguchi
  • 1993: Okszana Bajul
  • 1994: Szató Juka
  • 1995: Csen Lu
  • 1996: Michelle Kwan
  • 1997: Tara Lipinski
  • 1998: Michelle Kwan
  • 1999: Marija Butirszkaja
  • 2000–2001: Michelle Kwan
  • 2002: Irina Szluckaja
  • 2003: Michelle Kwan
  • 2004: Arakava Sizuka
  • 2005: Irina Szluckaja
  • 2006: Kimmie Meissner
  • 2007: Andó Miki
  • 2008: Aszada Mao
  • 2009: Kim Jona
  • 2010: Aszada Mao
  • 2011: Andó Miki
  • 2012: Carolina Kostner
  • 2013: Kim Jona
  • 2014: Aszada Mao
  • 2015: Jelizaveta Tuktamiseva
  • 2016–2017: Jevgenyija Medvegyeva
  • 2018: Kaetlyn Osmond
  • 2019: Alina Zagitova
  • 2021: Anna Scserbakova
  • 2022–2023: Szakamoto Kaori
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJxRDpjjwfwHFD478FJMT3
  • VIAF: 69726670
  • LCCN: n88253564
  • ISNI: 0000 0000 8150 1077
  • GND: 11884508X
  • SUDOC: 104528141
  • NKCS: xx0001220
  • BNF: cb140434200
  • KKT: 00477416
  • Németország Németország-portál
  • Olimpia Olimpiaportál