Mihail Mihajlovics Prisvin

Mihail Mihajlovics Prisvin
Született	1873. január 23.[1][2][3] Hruscsovo-Ljovsino[4]
Elhunyt	1954. január 16. (80 évesen)[5][6][7][8][9] Moszkva[10][5][7]
Álneve	Михаил Хрущевский М. Алпатов
Állampolgársága	orosz szovjet
Házastársa	Valeriâ Dmitrievna Prišvina (1940–)
Foglalkozása	író újságíró agronómus gyermekkönyvíró prózaíró publicista naplóíró utazó fotográfus helytörténész neveléstudós könyvtáros haditudósító
Iskolái	Lipcsei Egyetem (–1902, agronómia)
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje Méltóság Érdemrendje emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Moszkva 800. évfordulója emlékérem
Halál oka	gyomorrák
Sírhelye	VVegyenszkoje temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Mihajlovics Prisvin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihail Mihajlovics Prisvin (Hruscsovo-Ljovsino, 1873. február 4. – Moszkva, 1954. január 16.) szovjet-orosz író, újságíró, agronómus.

Életpályája

Gyermekkor, tanulmányok

Egy tönkrement kereskedő családjába született, Moszkvától mintegy 300 km-nyire délre, 4 testvére után legkisebbikként. Apja szenvedélyes vadász és sikeres lótenyésztő volt, azonban elkártyázta vagyonát, lebénult, és adósságokat hagyott maga után.

Az ifjú Mihailt kicsapták a jeleci gimnáziumból, mert konfliktusba keveredett földrajztanárával – az ismert filozófus-író –, Vaszilij Rozanovval (1856-1919) együtt, akivel utóbb barátok lettek. A tyumenyi reáltanodában, majd a rigai technikumban tanult. Marxista körökben való részvételért 1897-ben féléves elzárásra ítélték.

Anyja kérésére 1900-ban Németországba utazik, a lipcsei egyetemen 1902-ben agrármérnöki diplomát szerez. Közben, 1901 nyarán a jénai egyetemen filozófiai előadásokat hallgat, Kant, Spinoza, Nietzsche műveit olvassa, ill. a későbbi Nobel-díjas kémikus, Wilhelm Ostwald laboratóriumában dolgozik.

Munkábaállás, írói pályakezdés

1902-ben hazatér és 1905-ig több állomáshelyen agronómusként dolgozik, mezőgazdasági témájú tanulmányokat és brosúrák ad ad közre (a trágyázás-talajjavítás, ráktenyésztés, burgonyatermesztés stb. témakörében). 1905-ben eltanácsolják munkahelyéről, újságírónak áll, első elbeszélése 1906-ban egy gyereklapban jelenik meg (ekkor 33 éves).

Végleg felhagy a mezőgazdasággal, különféle lapok tudósítójaként dolgozik, vadászgat, s a vidéki élet, a folklór is kezdi érdekelni. Sokat utazik Oroszországban és Európa északi felén, utóbb a Krímbe és Kazahsztánba is ellátogat. Első két könyve (1907, 1908) is útirajz. Évente jelennek meg kötetei, a szentpétervári irodalmi életben is felfigyelnek rá. Műveiben (elmélkedések, novellák, útirajzok) előtérbe kerülnek a fenológiai észrevételek, a természetábrázolás.

Az I. világháború és a formálódó szovjethatalom alatt

A nagy háború kitörése után, 1914-1915-ben felcser és haditudósító. 1917-től egy eszer (a parasztság felemelését célul tűző) irányvonalú lapnál antibolsevista cikkeket ír, ill. magát Lenint is kritizálja (gyilkosnak nevezi), feltárja a bolsevik forradalom árnyoldalait. 1918-ban rövid időre letartóztatják, majd hazatér gazdálkodni a családi birtokra, amit azév őszén államosítanak. Ezek után könyvtárosként, földrajztanárként dolgozik, ill. néprajzi gyűjtemény megalapításán fáradozik.

Íróként nehéz helytállnia, az új hatalom cenzúrázza, 1922-ben még magával Trockijjal is levelet vált ezügyben, de hiába. 1925-től ismét publikálhat, zömmel gyerekirodalmat és vadászati tárgyú elbeszéléseket. Idővel megbékél a szovjethatalommal.

Az 1930-as évek

Ekkoriban kezdi érdekelni az autós szakma, az 1930-as években beletanul, ill. egy furgonra tesz szert, amivel aztán az országot járja. Többek között eljut a Szolovki-szigeteki büntetőtelepre, és a Távol-Keletre. Az úti élmények nyomán több kötete születik. 1934-ben a frissen alakult szovjet írószövetség vezetőségi tagjává választják. 1935-ben fiával tesz kalandos utazást az orosz Északon, ember nem járta erdőségeket keres fel.

Az 1930-as évek közepétől megritkulnak publikációi, ill. 1935-1939 között 4 kötetben jelenik meg addig írott műveinek gyűjteménye.

A II. világháború alatt és után

A 2. világháború alatt Jaroszlavl városába evakuálják, 1943-ban tér vissza Moszkvába. A háború után egy moszkva környéki faluban (Dunyinó) vásárol házat, itt tölti a nyarakat. A háború után keveset publikál, ill. megjelenik válogatott műveinek 2 kötetes kiadása. 1954 elején, 81 éves korában hunyt el a fővárosban.

Életműve, naplója, fotózás és zene

8 kötetes életműkiadásánál is nagyobb terjedelmileg az 1905-1954 között vezetett hatalmas naplója, amelyet csak a rendszerváltás után adtak ki, 18 kötetben. Mivel naplójában kritikus hangot is megütött a hatalomról, özvegye egy ideig rejtegette férje feljegyzéseit.

Műkedvelő fotósként szintén jelentős életművet hagyott maga után. 1929-től Leica gépével dokumentálta utazásait (több mint 2000 negatív maradt utána).

A zene is fontos szerepet játszott életében. Fiatalkorában mandolinon játszott, Richard Wagner operái óriási hatással bírtak reá, baráti köréhez tartozott az énekes Saljapin stb. Az 1930-as években gyakran járt klasszikus zenei koncertekre Moszkvában, utóbb rajongott Sosztakovicsért, moszkvai lakásán házikoncertek keretében egy versenyzongorán gyakran muzsikált jóbarátja, Jevgenyij Mravinszkij karmester.

Magánélete

Prisvin kétszer nősült. Első felesége egy szmolenszki parasztlány, Jefroszinyja Badikina (1883–1953) volt. A házasságból 3 fiú született. Az első még csecsemőkorában elhunyt, Lev (1906–1957) író és fotós, míg Pjotr (1909-1987) vadgazdálkodó lett, utóbbi visszaemlékezéseket is írt az apjáról.

A 67 éves író másodjára is megnősült 1940-ben, a 26 évvel fiatalabb Valerija Dmitrijevna Prisvina (született Valerija Liorko, 1899–1979) lett a felesége, akivel harmonikus házasságban élt.

Elhunyta után özvegye vette át a falusi házat és emlékhellyé fejlesztette. Gondozta az írói hagyatékot, könyveket jelentetett meg férjéről. Halála után, 1980-tól hivatalosan is létrehozták Dunyinóban a Prisvin-emlékmúzeumot.

Magyarul

• A fekete arab. Két elbeszélés; ford. Haiman Hugó; Kner, Gyoma, 1928
• A fekete arab; ford. Moly Tamás; Tolnai, Bp., 1929 (Tolnai regénytára)
• Csudacsalit; ford. Lányi Sarolta; Ifjúsági, Bp., 1951
• Erdőzsongás. Válogatott elbeszélések és karcolatok; ford. Lányi Sarolta et al.; Csudacsalit fejezet ford. Lányi Sarolta; Erdei harmatcseppek fejezet ford. Gyáros László; Jegyzeteim; Madárlátta cipó fejezet ford. Szőllősy Klára; Vadászat; Vadászkutyák fejezet ford. V. Rab Zsuzsa; Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1953
• Ahol a madár se fél; ford. Görög Imre, G. Beke Margit; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953
• Madárlátta cipó; ford. Szőllősy Klára, Rab Zsuzsa; Ifjúsági, Bp., 1954 (Kispajtások mesekönyve)
• Ösvény a rengetegben; ford. Görög Imre; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
• A nap éléstára; ford. Asztalos Ágnes; Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1955
• Ádám és Éva; ford. Görög Imre, G. Beke Margit; Európa, Bp., 1958
• A hatalom útja. Meseregény; bev. Makszim Gorkij, ford. Szőcs Ráchel; Európa, Bp., 1961
• Szarvaslesen; ford. Görög Imre, G. Beke Margit; Magyar Helikon, Bp., 1963
• A varázsló lánca; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1963
• A madártemető. Válogatott novellák; vál. Gerencsér Zsigmond, ford. Gellért György et al.; Európa, Bp., 1973
• Az erdő emeletei; ford. Gyáros László; Móra, Bp., 1977 (Mit mesél a természet)

Jegyzetek