Dragus

Dragus (Drăguș)
19. századi dragusi porta a bukaresti falumúzeumban
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Brassó
Község	Dragus
Rang	községközpont
Irányítószám	507251
Körzethívószám	0x68[1]
SIRUTA-kód	42254
Népesség
Népesség	971 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[2]
Népsűrűség	39,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	480 m
Terület	24,78 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 45′ 43″, k. h. 24° 46′ 41″45.761851, 24.77808145.761851°N 24.778081°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 43″, k. h. 24° 46′ 41″45.761851, 24.77808145.761851°N 24.778081°E
Dragus weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Dragus (románul: Drăguș [drə'guʃ], németül: Drachendorf) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, Dragus község központja.

Fekvése

Fogarastól 38 km-re nyugat–délnyugatra, az azonos nevű patak partján fekszik.

Nevének eredete

Személynévi eredetű (vö. román Drag, Dragoș, Draguș). Első említése: Dragos (1527).

Története

Fogarasföldi román falu volt, birtokosa több évszázadon át Fogaras vára. 1632-ben 68 jobbágy- (közülük három halász, két vadász, két szakács és egy molnár), három boér-, három darabont-, két havasalföldi zsellércsalád és négy pap lakta, három malma őrölt.^[3] A jobbágyok közül három halászként, kettő vadászként, kettő szakácsként szolgált. II. Rákóczi György 1652-ben megnemesítette itt élő szakácsát, Ioannes Fogarasyt, feleségét, Anna Njagoiét és gyermekeiket, I. Apafi Mihály 1663-ban idevalósi trombitását, Trombitás Andrást.^[4] 1722-ben családjai közül már 195 boér és csak 40 jobbágy. 1750-ben három ortodox remetekolostora működött, 1761-ben öt ortodox és három görögkatolikus pap lakta. 1765-ben az orláti román határőrezredhez csatolták, ekkor alakult görögkatolikus iskolája is. A férfiak mint lovas határőrök (huszárok) szolgáltak. 1789-ben családjai közül 160 volt ortodox és 19 görögkatolikus.

Lakói "nemzetségi" alapon, a szász Nachbarschaftok mintájára szomszédságokat (vecinătate) alkottak. 1929 és 1932 közt tizenkét ilyen szomszédság létezett. A szokások szerint például ha egy ifjú férj a felesége portájára költözött, átvette annak nevét is, hogy a nemzetségi viszonyok összhangban maradjanak a térbeli elkülönüléssel. A szomszédságokhoz kapcsolódóan maradt fenn a boérok és a jobbágyok közötti különbségtétel is.

Üvegikonfestő, szűcs- és fazekasközpont volt.

2004-ben vált ki Alsóvist községből és alakult önálló községgé.^[5]

Lakossága

• 1850-ben 1273 lakosából 1253 volt román és 20 cigány nemzetiségű; 1146 ortodox és 127 görögkatolikus.
• 2002-ben 1187 lakosából 1173 román és 12 cigány nemzetiségű; 1185 ortodox vallású.

Látnivalók

• Az Istenanya Elszenderülése ortodox templomának ikonosztáza Octavian Smigelschi első hasonló megrendelése, 1897-ből.

Híres emberek

• Itt működött a 18. században Matei Voileanu kalligráfus és festő.
• Itt született 1817-ben Ion Codru-Drăgușanu útleíró, nyelvész.

Források

• Traian Herseni: Drăguș, un sat din Țara Oltului. I–II. București, 1940
• Hajdú Farkas Zoltán: Székelyek és szászok. Marosvásárhely, 2001, 86–90. o.

Jegyzetek

További információk

• A település blogja (románul)
• Dragusi parasztház a 19. századból, a bukaresti falumúzeumban (románul)
• Az 1929 és 1932 közötti dragusi falukutatás (a Brassói Néprajzi Múzeum kiállítása – képek)
• Dragusi kolindálás^{[halott link]}
• Menyasszonydalok és aratódal^{[halott link]}
• Doina, sirató és menyasszonydalok^{[halott link]}
• Legényes, hațegană és menyasszonytánc^{[halott link]}
• díszített tojás a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [1]^{[halott link]}