Szunyogszék
| Szunyogszék (Dumbrăvița) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Szunyogszék |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 507060 |
| Körzethívószám | 0x68[1] |
| SIRUTA-kód | 40937 |
| Népesség | |
| Népesség | 3862 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 38,97 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 531 m |
| Terület | 99,1 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 09″, k. h. 25° 26′ 09″45.76916667, 25.4358333345.769167°N 25.435833°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 09″, k. h. 25° 26′ 09″45.76916667, 25.4358333345.769167°N 25.435833°E | |
 | |
| Szunyogszék weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szunyogszék (Szunyogszeg, románul: Dumbrăvița vagy Dumbrăvița Bârsei, korábban Țințari, németül: Schnakendorf) falu Romániában, az erdélyi Barcaságban, Brassó megyében.
Fekvése
A Persányi-hegység lábánál, a Homoród-patak mellett fekszik, Feketehalomtól 9 km-re északra.
Története
Először 1509-ben, Zwnyogzegh alakban említették. A Majláth család birtoka volt, amely a helységről vette nemesi előnevét is. 1512-ben egyik határköve Szent Miklóst ábrázolta.[3] 1518-ban országos vásár tartására kapott jogot. 1531-ben Szapolyai János elkobozta a Ferdinánd-párti Majláth Istvántól és Brassó városnak adományozta. Majláth időlegesen ismét visszaszerezte, de 1541-ben, újabb pártütése miatt újból elvesztette. 1546-ban fia, Gábor szerezte vissza ismét a családnak. 1594-ben Báthori Zsigmond újra Brassónak adta. 1607–1618-ban a Schonkbenk családé, később ismét Brassóé volt. A 17–18. században szászok vagy magyarok is lakták, az 1658-as és 1683-as tatár pusztítások után csak románok. 1664-ben Apafi egyik részét Székely Mózesnek, a másik részét a Mikes családnak adományozta. Román lakói taksás jobbágyok voltak, akik földesúri szolgáltatásaikat pénzen váltották meg.[4] 1764 és 1851 között az orláti határőrezredhez, 1876 és 1925 között Fogaras vármegyéhez tartozott. Lakóinak fő jövedelemforrása a szarvasmarhatartás és a mészégetés[5] volt.
Népessége
- 1850-ben 1588 lakosából 1562 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 1588 ortodox vallású.
- 2002-ben 3637 fő lakta, közülük 3182 volt román és 441 cigány nemzetiségű; 3469 ortodox, 73 evangéliumi keresztény és 45 adventista vallású.
Látnivalók
- A település és Barcaújfalu között létesített víztározó és halastavak 420 hektáros természetvédelmi területet alkotnak. Ez Erdély legjelentősebb vízimadár-megfigyelőhelye. 200-nál több fészkelő vagy átvonuló fajt figyeltek meg itt. A legfontosabb fészkelő fajok a haris, a törpegém, a bölömbika, a fekete gólya, a cigányréce, a vörös gém (a legnagyobb erdélyi populáció), a szürke gém és a nagy kócsag (utóbbi kettő egyedül itt fészkel Erdélyben). A terület nyugati részén fekvő eutróf mocsárban néhány ritka növényfaj is megtalálható: a jogaros kakastaréj, a szibériai hamuvirág, a vidrafű, a tőzegeper, a macskagyökér, a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári nőszőfű és az európai zergeboglár.
- A Hămăradia-patak felső folyása mentén őstölgyes.
- A faluban található egy 18. századi malom.
Híres emberek
- Itt született 1959-ben Nicolas Simion dzsesszszaxofonos.
Jegyzetek
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kvár, 1996, 480. o.
- ↑ George Maior: O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic. București, 1910, 30. o.
- ↑ V. I. Istrati: Valea Oltului cu împrejurimele ei din Ardeal sau amintiri din 1866–1870. București, 1926, 58. o.
Források
- A természetvédelmi terület website-ja (románul)
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Képek
Sablon:Brassó megye települései
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
Erdélyportál
Földrajz-portál
